Tavaly ősszel kint voltam Indiában. Ott sok könyvet vásároltam, a legnagyobb részét azért, hogy a Magyarországon élő bhakták hozzájuthassanak olyan könyvekhez, amihez máshogy nehezen tudnak. A másik részét a saját könyvtáramba. A könyvek már májusban megérkeztek, s már több helyi rendezvényre, fesztiválra kirakattam őket, hogy a bhakták megvehessék. A saját könyveimet viszont még azóta sem vettem ki közülük. Csak ma. Most jutottam el odáig. Jellemzően kevés időm van olyan dolgokra, amit szeretnék. A miértről majd egy másik alkalommal írok.
Világ életemben egy fanatikus könyvgyűjtő és főleg olvasó ember voltam. Szinte naponta olvastam el egy-egy könyvet. Amikor a középiskolába jártam először koleszben laktam. Azután az apám lebetegedett, tüdőrákos volt. Emiatt inkább bejárós lettem. Mivel 60 km-re laktam a sulitól, ezért sok időm volt, s annak legnagyobb részét olvasással töltöttem. A vágyam még mindig elég intenzív, hogy sokat olvassak, de nagyon kevés időm van rá. A szobámban lévő könyvesszekrény viszont nagyon jó hatással van rám. Amikor csak bejövök a szobámba, mindig késztetést érzek, hogy valamelyik könyvet leemeljem, s olvassak. Így versenyez bennem a tudásra, élményre vágyó én a rohanó világban élő szerzetessel.