Bécs

Hívtam a Lacit, hogy az 5:55-ös vonattal megyek. Mondta, hogy kijön értem az állomásra.
Beült a fülkébe egy diáklány. Amint leült elkezdett zenét hallgatni és tanulni. Én a Csernus könyvet olvasgattam. Tetszik a stílusa, bevállalós. Nem mondom, hogy olyat szeretnék-e, de gondolatokat ébreszt bennem, amiket hasznosnak találok. Aztán félig elment az áram, szóval olvasgatni már nem tudtam, gondolom, hogy japázok néhány kört. Elővettem a japazsákot és akkor a lány megszólalt, hogy haribol (ez a Góranga után a másik Krisnás köszönés) és, hogy az a kezembe egy japa. Meglepődtem. Kicsi a világ… Ő Győrig utazott. Beszélgettünk egy kicsit, hogy ő mit csinál, meg, hogy én is. Mondta, hogy a Govindás programokra járt és a bp-i templomban is volt. Invitáltam a farmra. Biztos tetszene neki, hiszen kertésznek tanul.

Laci kint várt az állomáson. Mondta, hogy megnézte a menetrendet és végül valahogy a korábbi vonathoz jött ki, ami 15:55-kor indult Bp-ről. Mivel azon nem voltam, ezért megvárta a következőt. Kérdeztem, hogy miért nem hívott, de mondta, hogy azért, mert megint elhagyta a számom. Javíthatatlan…
Este még beszélgettünk, majd 11-kor le is feküdtem.