-Nem félsz? kérdezte a pulyka.
A ponty válaszképpen csak bólogatott.
-Nem vagy az a panaszkodós típus! – élcelõdött a madár.
Erre a hal zavarában kettõt pislantott.
Miután a szárnyas döbbenetét leplezve így folytatta:
-Csak azt tudnám, miért épp a gesztenye? Na, de mindegy, végül is.
-Van ennél érdekesebb dolog is. – Törte meg öröknek tûnõ némaságát a hal. Az ember, az ember az, aki megkönnyez egy regényt, egy filmet, ha gyermeke születik szintén elérzékenyül, s mikor a legkisebb sérelem éri, pityereg. Nem is beszélve arról, mikor a párja elhagyja! Az ember oly lágyszívû, mégis szemrebbenés nélkül öl meg bennünket a szeretet ünnepén.
-Igen, ez igaz. Már hallom is, hogy jön valaki! Isten veled! – búcsúzott elcsukló hangon a pulyka.
Boldog karácsonyt! – rebegte a hal.