Korábban írtam, hogy az egyik bhaka azon gondolkozik, hogy mi lesz a jövője. Nem volt biztos abban, hogy az egész életét szerzetesként éli le. Azóta többször beszélgettünk erről a témáról. Végül tegnapelőtt kiköltözött Krisna-völgyből. Személyesen is érintett az ügy, mivel mélyebb kapcsolatom volt vele. Egyike volt azoknak az embereknek, akik rajta voltak a „listámon” (ha nem érted, olvasd el a január 5-i bejegyzésemet). Én voltam a „mentora”, segítője. Szerencsére, nem egy dramatikus elrohanásról, hanem egy több hónapig tartó, „mi lenne a legjobb?”, többször átbeszélt helyzetről van szó. Budapestre költözött, ahol az egyik bhakta cégénél fog dolgozni. Hosszabb távon szeretne visszajönni Krisna-völgybe, hogy az itteni Ayurvédikus központban dolgozzon. Addig is képzi magát – Budapesten természet-, illetve Indiában Ayurvédikus gyógyászatot tanul.
Természetes, hogy nem mindenki marad szerzetes. Az elmúlt években az egyházi vezetés sokat tárgyalt erről és az ehhez hasonló témákról. A legtöbb ember 5-10 évet tölt misszionáriusként a templomainkban, és ezután a képzés után a legtöbben visszatérnek a „normál” élethez, és otthon gyakorolják a Krisna-tudatot, támogatják az egyházat.