Újra egy szép nap

Szép napokat élünk. Egész nap fejfájás, gyűlések. Jobbnál jobb problémák. Most éppen pénzügyezünk. Egy 30 milliós terv hiányt kellett kezelnünk és elég jól haladunk. Persze még több kisebb beruházást is meg kellene valósítani.

Beszámolók 2.

A beszámolók tegnap is és ma is sokáig tartottak. Délután volt még egy házavató. Az egyik barátom, Radha Kanta prabhu, a múlt évben kezdte építeteni a házát és most lett készen. Meghívta a farmos bhaktákat. A ház tele is lett. Azután Sivarama Maharájával beszéltük meg a következő napok gyűléseinek beosztását. Elég intenzív lesz. Remélem a beszámolókról tudok még írni. Sok minden van, amit most szeretnék megosztani veletek, de az idő mellett a technika sem segíti a dolgokat. A freeblog frissítései, illetve a gépem bekapott egy nagy darab férget. Most én is osztogattam így valami kéretlen leveleket. Szerencsére a vonalas internet miatt ez feltünő volt, hogy a felmenő forgalamam 2 mb volt néhány perc alatt úgy, hogy csak letöltöttem. Szóval ezek vannak.

Beszámolók

Ahogy írtam a mai nap kezdődtek a beszámolók. Reggel 10-től este 6:30-ig tartottak. A mai napon beszéltük át az építési, művészeti, templomi imádat osztály 2004-es évéről, illetve a 2005-ös tervéről. Az építés idén idén inkább karbantartási munkákon dolgozott, illetve belső átalakításokon. Az év utolsó időszakában pedig a budapesti templom átalakításában vett részt. A művészeti stúdió a lengyel fesztivál turnén bemutatott színházi előadásra készített maszkokat (kb 2*3-sa az eredeti fejméretnek), házi csinált, illetve az oltáron lévő lótusz aranyozásával foglalkozott. Emellett ajándék szobrokat gyártott, amit az idelátogató turisták vettek meg. A templomi oltáron komoly imádat folyik. Mögötte egy másik birodalom van, amit úgy hívnak, hogy pujári (púdzsári) szoba. Mivel az elmúlt 8 évben, mióta a templom megnyílt, nagyon sok változás történt az imádatban, ezért nem elég az ott lévő hely. Az év első felében lesz ennek az átalakítása és erről tartottunk egy extra gyűlést. A templomban emellett sok fesztivál zajlik, amikor mindig valami különleges díszítés szokott lenni az oltáron.
Igazából több osztályt is terveztünk mára, de több részletet megbeszéltünk, az osztályhoz tartozó bhakták kérdéseket tehettek fel. Hát ennyit mára. Majd holnap folytatjuk. Reggel már 7:30-kor kezdjük és szerintem késő estig el fog tartani.

Séta

Na, végre most működik a freeblog. Az elmúlt napok kicsit döcögősen mentek.
Délután itt volt egy indiai üzletember. Nagyon kedves ismerősünk. 1 körül érkezett, sokat beszélgettünk, ebédeltünk. Ezután kimentünk sétáltunk egyet a farmon. Kimentünk a tehenészetbe. A kis boci nagyon bírta a ruhánkat és a nyelvével próbálta elkapni. Nagyon mókás volt. Az idő januárhoz képest elég jó volt. De ő most jött Floridából, ahol él és ott pedig 24-27 fok körül van. Neki kicsit hűvös volt ezt az 5 fok. Ezután még beszélgettünk. Kellemes délután volt.
Most pedig hajrá, mert holnap holnapután igazgatói beszámoló lesz, amikor minden osztályvezető beszámol a tavalyi évről és véglegesítjük az ideit. Két egész nap lesz.

Cunami napó 2.

Hetfo delutan Mahakarta pr, az itteni templom vezetoje, a felesege, aki az arvahaz vezetoje, es jomagam, aki nem vezetek semmit, elmentunk a hindu szervezetek osszejovetelere. Az osszejovetel a “hindu-ugyi” miniszter (ezt nem tudom, hivatalosan hogy mondjak) irodajaban volt.
Eloszor a miniszter ur titkarjanak az irodajaban gyulekeztunk. Aztan, mikor mar vagy huszan voltunk, megkertek minket, hogy a mobil telefonjainkat hagyjuk az irodaban az asztalon. A fenykepezo gepemet is “elkoboztak”. Mielott elindultunk nagyon komoly motozasba kezdtek. Epp a zsebeimet kezdtek forgatni, mikor a titkar eszre vett, azonnal leallitotta a biztonsagi embert, kezen fogott, es bocsanatot kert az eljaras miatt. Mondtam, hogy semmi gond.
Tudni kell, hogy Sri Lanka nem a legbekesebb orszag a vilagon. Ket fo nepcsoport lakja: a tobbsegi szingalez, es a kisebbsegi tamil. A szingalezek mind budhistak, es ovek a kormany. A tamilok hinduk -egy kicsit keresztenyek es muzulmanok- es ovek a hindu-ugyi miniszter. A szingalezek delen elnek a tamilok keleten es eszakon. (A helyi tamilok azt mondjak, delen 4-5 ezer ember halt meg, keleten 25 ezer, a kormany megis a deli orszagresz segelyezeset tamogatja jobban) A ket nepcsoport egyuttelese nem surlodas mentes. (Nem is ertik egymas nyelvet. Olyan kulonbseg van a ket nyelv kozott, mint mondjuk a magyar es az olasz kozott.) Olyannyira nem surlodas mentes, hogy letezik egy Tamil Tigrisek nevu gerilla szervezet -onmeghatarozasuk szerint felszabaditasi mozgalom- ami harcban all a kormannyal. Az utak menten mindenhol katonai ellenorzo pontok vannak. Rendes homokzsakbol epitett bunkerek. Nincs polgarhaboru, mert a nagy tobbseg bekes, de elofordulnak terror akciok, es mas osszetuzesek. Szoval nem veletlen a motozas.
A nagy targyalo asztal korul vagy 35-en ultunk, az asztalfon a miniszter urral. Mindenki bemutatkozott, es elmondta, hogy kit kepvisel. En is folalltam, es mondtam, hogy Caitanya das vagyok Budapestrol, Magyarorszagrol, es az ISKCON-t kepviselem.
-Ah! Hare Krisna Hare Ram -vidult fel a miniszter.
A gyules a tovabbiakban tamil nyelven zajlott, ugyhogy tobb hozzaszolas a reszemrol nem volt. Viszont filmeztek es fotoztak a riporterek, mert igen erdekes voltam, leven az egyetlen feher hindu a teremben.
A gyules vegen odamentunk a miniszter urhoz, ujra bemutatkoztam, kezetfogtunk, kifejeztem egyuterzesunket es segitoszandekunkat, o pedig halajat. tobbet nem beszeltunk, mert meg vagy 5-en vartak ra, meg hezagos angol tudasommal nehez is lett volna melyebb szocial- es vallaspolitikai eszmecseret folytatni.
Kifele menet meg tobben megallitottak, erdeklodve, hogy honnan jottem. Amikor mondtam, hogy Magyarorszagrol, altalaban elegedett es elismero kifejezes jelent meg az arcokon. Itt most Magyarorszagnak nagyon jo hire keletkezett, koszonhetoen az egyuterzesnek es a sok segitsegnek, amit a magyarok nyujtottak a tragedia utan.

Tsunami Napló

Az egyik bhakta kiutazott Indiába, a tsunami helyszínére, hogy segítsen a kinti bhaktáknak. Naplót vezet. Ezt írta a második napra. Ékezetek és editálás nélkül. Sorry. A lényeg a lényeg.

Vasarnap este atmentem az Orient szalloba. A magyar sajtot kerestem, es meg is talaltam. Beultunk egy vizre az etterembe. Laci es Mark a TV2-tol, Szilvi a Club-radiotol, Andras az Index.hu-tol, es Feri a Baptista segelyszolgalattol es ket helyi segitojuk. Egy arvahazba keszultek, ott akartak forgatni, kertem, hogy had menjek veluk.
Sotet volt mire megerkeztunk. a gyerekek eppen befejeztek a vacsorat. Ugy koszontek: sziasztok. De korusban. Vagy 300 gyerek el itt, de lehet, hogy tobb. Beneztunk egy szobaba. Igazabol nyitott helyiseg 1.70 magas fallal, folotte hullampala, dorozmas betonpadlo. Gepallomason javitomuhelynek is nezhetnenk, ha nem lennenek ketoldalt hosszu sorban emeletes vasagyak.
De legalabb rend van. A furdo egy kicsit kemenyebb. Szaknyelven ezt ugy mondjak: durvan lepattant.
A konyha, az viszont barbar. Ugyanaz a kopott beton padlo es beton pult. A falon domborfelirat hirdeti, hogy ezt valamikor a Rotary-club epitette,(birtokolta?). Nagy aluminium edenyek, koztuk macskak szaladgalnak.
Azzal biztatom magam, hogy az egerek ellen vannak itt. Csak a kutyat nem ertem. Lehet, hogy o meg a macskak ellen van itt? De miert szagolgat bele a fazekakba?
Amugy meg nagyon budos van. De errol nem ejtunk szot egymas kozott. (Ha valaki kivancsi ra, hogy mirol irkalok itt, nezze meg a TV2 Aktiv cimu musorat a hetvegen.) Ami viszont fontos, hogy a gyerekek vidamak voltak. Ha a korulmenyek nem is, valoszinu a banasmod emberseges, sot -ha levonhatok komoly kovetkeztetest egy 120 perces latogatas utan- szeretetteljes.
Ismet komoly tapasztalatot szereztem arrol, mi az igazi tartalma a “Nehez az elet” cimu bolcseletnek. Itt egy kicsit atertekelodik a nehezrol alkotott felfogasom. Es ez meg nem a cunami. Ez most csak egy sima, bekebeli arvahaz
Hetfon delelott is arvahazban jartam. Az ISKCON mukodtet egyet, ugy hivjak Gokulam. (www.gokulam.org) Itt csak 80 gyerek el, sokkal jobb korulmenyek kozott. Persze ez sem egy Orient hotel, de tiszta a konyha, es nincsenek 60 agyas szobak. Az oktatas viszont nagyon szereny korulmenyek kozott zajlik. Legalabb europai szemmel nezve. Itt persze sokszor mar az is lukszus, hogy van rendes oktatas. Egy nagyobbacska terem nagy paravanokkal van felosztva “osztalytermekre”.A paravan egyik oldalan matek ora van a hatodikosoknak, a masik oldalon olvasas az otodikeseknek. A mellettuk levo “teremben” 2 hetedikes tanul biologiat, aztan nyolcadikos nagylanyok valami mast. (Folso tagozatban a lanyok es a fiuk kulon osztalyba jarnak.)
Ha vissza terek Magyarorszagra, azt hiszem ottho is tobb gondot forditok az arva gyerekekre. Eddig is szerveztunk programokat gyermekotthonban elo gyerekeknek, de a ket latogatas elmenye most azt mondatja, hogy van mit tenni a gyerekekert.

Levél Krisnának – 05-01-13

Kedves Krisna!

Néhány hónappal ezelőtt elkezdtem ezt a blogot írni. Igazából nem tudtam, hogy mi fog kijönni belőle, de elkezdtem. Mert Neked szerettem volna örömet szerezni vele. A célom az, hogy az olvasóknak bemutassam a Krisna-tudatot. Megismerjék, hogy mit csinálunk mi, akik Neked szentelték az életüket. Azt hiszem, hogy ez többé kevésbé működik is. Sokan rendszeresen visszatérnek és olvasgatják, hogy miket írogatok. Nem mondom, hogy a témáim mindig Krisna-tudatosak. Van, amikor a technikai kütyükről írok, van, amikor a pihenésről és van, amikor a gesztenyepüréről. Ezek hogy kapcsolódnak a transzcendeshez? Úgy, hogy én próbálom kapcsolni őket. Mert végül is az a feladatom, hogy mindent összekapcsoljak Veled, ami az életemben jelen van, vagy pedig szabaduljak meg tőlük. Egyszerűnek hat a feladat. De nekem ez nem mindig sikerül. Mert még küzdök Ellened. Nem kérdés számomra, hogy létezel, és a szereped is nagyjából tiszta, de a saját helyzetem még nehezen veszem be. Teoretikusan elfogadom, hogy a tied vagyok és, hogy téged kellene szolgálnom. De nehezebb időszakaimban küzdök ez ellen. Nem látványosan és nem is ellenségesen. Egyszerűen csak élvezni akarom a világot. Nem nagy kanállal, hanem csak úgy, egyszerűen, a magam módján. Kérlek, bocsásd meg ezt nekem. A szándékom jó, de az eredmény néha elég gyatra. Mondhatnád azt is, hogy hozott anyagból dolgozunk.
A hullámok néha elnyelnek, és lent kavargok az elmém vágyainak örvényében – sokszor a legmélyebb és legsötétebb bugyrokat is megjárom. De amikor egy kis levegőhöz jutok, akkor felcsillan bennem a remény.
„Mi, még te is küzdesz?” Kérdezhetik mások. Igen. Akkor van probléma, amikor az ember még/már nem küzd. Amikor elfogadta azt a helyzetét öröknek és állandónak. Amikor nem akar változtatni.
Kérlek, adj erőt a továbblépéshez, ahhoz, hogy azt tehessem, ami a legjobb nekem, és, hogy hitet adhassak másoknak!
Szolgád: Manorama Das

Hozzászólás II.

Adományoztam a hozzászólásokat támogató oldalnak. Ennek cserébe kapok 1-2 extra szolgáltatást (pl. kit tudom exportálni ez eddigieket, illetve email kapok az új hozzászólásokról, meg amúgy is hasznos a programjuk). Emellett ezek designját is változtattam… 🙂

Kehidakustány

Délután elmentem kehidakustányi fürdőbe. Kb 1 órás távolságra van a farmtól, de hallottam, hogy nagyon kultúrált hely. Ez igaznak is bizonyult. Több szauna, élménymedence, sőt még egy csúszda is van benne. Világéletemben féltem ezektől. Nem vagyok egy vadvizi sportos alkat. A másik bhakta, akivel mentem, azonnal ki akarta próbálni, amikor bementünk. Fel akart menni rá, de épp akkor az egyik ember, aki lecsúszott és beleesett a vízbe, nem jött fel hirtelen. A kb 50 kg-ós úszómesternő azonnal ugrott és hősiesen kiemelte a 100 kg-os embert. Az szerencsére magához tért. Ezután a bhakta felment és lecsúszott. Kérdeztem, hogy milyen. Mondta, hogy tök jó. Ezután még kétszer felrohant, hogy milyen szuper. Bátortalanul néztem, majd gondoltam, hogy “egyszer élünk”, most én is kipróbálom. Felsétáltam, s amikor odaértem, akkor már kezdett eltünni a kiemelkedő bátorságom. De jött mögöttem egy 55-60 év körüli bácsika. Kérdeztem, hogy volt már? Mondta, hogy persze, többször is. Ezután jöttem én. Jeleztem a bhaktának, hogy milyen lakomát készíttesen a nevembe, ha valami baj történne velem. Befeküdtem, mint a bob pályákon szokás és elindultam. Az eleje fedetlen – ezt még elég jól viseltem. De itt azért elkezdtem imádozno. Ezután egy sötét csővé alakul át, és innen már nincs visszaút. Benne össze-vissza kanyarog az ember, s amikor már feladni készül, akkor elkezd villogni néhány misztikus lámpácska. Amikor hirtelen megnyugszik az ember, akkor meg ismét a sötétség és a kanyargások. Ezután pedig jön a születés, azaz ki az anyaméhből, belcsapódva a 1,4-es medencébe. Végül annyire megtetszett, hogy 5-ször megcsináltam, amíg ott voltunk. És életben is maradtam…
Vagy mégse? Lehet, hogy ezt már csak szellemként írom…

Ihlet

Az irodában nem nagyon van ihletem az írásra. Pont nem értem, hogy miért. Itt egy másik üzemmmódban működök. Amikor viszont nem vagyok itt, pl fent vagyok a szobámban, akkor ott meg könnyen megy. Hmm…