Korábban írtam, hogy vettem egy tréning ruhát, mert egy szükségem van egy kis mozgásra. A múlt héten már voltam edzeni. Tegnap is szerettem volna elmenni, de akik jöttek volna velem, azok lebetegedtek. Így én sem mentem.
Délután beugrott a Vijaya prabhu, aki akkor tért vissza Olaszországból, ahol az új budapesti templom oltárához, illetve a templomhoz, recepcióhoz szükséges márványokat, köveit választották ki.
Este elmentem Gaura Sakti prabhuval (a farm vezetője) a kehidai fürdőbe. Főleg szaunáztunk meg beszélgettünk. A közösségépítés nehézségeiről volt szó. Mindig van valaki, aki elégedetlen, aki mást, máshogy akar, mint, ami van. Ez nálunk is előfordul. Sokan gondolják, hogy nálunk nincs semmiféle probléma. Nos, sajnos ez illúzió. (A szkeptikusok most örülhetnek, hogy kiderül mi zajlik a színfalak mögött. Sajnos el kell keserítenem őket, nem az, amire számítanak. Meg is magyarázom, hogy miért.) Van. Viszont van különbség abban is, hogy milyen szintű problémákkal küszködünk. Mivel magas erkölcsi mércét követünk a nehézség abból adódhat, hogyha azt nem tudjuk tökéletesen csinálni. De ez a fajta bukás is magasabb erkölcsi szinten van, mint ami a külvilágban tapasztalható. Például, ha valaki törekvése ellenére valamikor elbukik a szexuális élet kontrollásában, és mondjuk önkielégítést végez, akkor nálunk úgy hívják, hogy leesik (a lelki szintről). A kinti világban fel sem merül, hogy ezt kontrollálni, szabályozni kellene. Ott az a probléma, ha az ember AIDS-et kap, vagy megerőszakol valakit. Így a két problémát nem lehet összehasonlítani. Ezt azért írom itt le, hogy értsétek mit jelentenek a szavaim, amikor ilyen témákról beszélek. A lelki élet gyakorlásakor a szavak súlya, illetve a kifejezések árnyaltabbá, kifinomultabbá válnak és nem mindig lehet egy az egyben összekapcsolni a két nyelvezetet.
Mivel ilyen magas sztenderdeket követünk, ezért ebből a lemondásból nagyon komoly erőt tudunk meríteni. Igen, ebből mérhetetlen erő (mind lelki és, mint pszichikai) jön. Ezért tapasztaljátok, hogy amikor találkoztok egy bhaktával, akkor árad belőlük a nyugalom, vidámak, boldogok.
Visszatérve az elkezdett témára, itt a Krisna-tudatban minimális a rossz szándékú kritika, de a vezetőre így is mindig negatív fényt vet. És ez visszafogja a közösség fejlődési erejét is – a probléma kezelésével, illetve kijavításával foglalkozik. Mit tud ilyenkor az ember csinálni? Próbálja megoldani a problémákat, többet kommunikálni, de a néhány esetben ez kevésnek bizonyul. Tökéleteset úgysem lehet csinálni, mert a világ így van felépítve (Gita szerint minden tettet hiba fed be) maximum törekszünk a tökéletesre. Egy 100-150 fős (szűkebb-tágabb) közösség esetében – magának a közösségépítés szabályainak sajátossága miatt – természetesek ezek fajta problémák és kezelnünk kell.
Szóval ezekről beszéltünk. Remélem, sikerült érthetően fogalmaznom… 🙂