Kereszt a háton

Most éppen a budapesti templomban ülök, egy gyűlés után írom ezt a bejegyzést. Terveztem, hogy elmegyek az egyik indiai ismerősömhöz, de úgy elhúzodott ez a megbeszélés, így lehet, hogy most kihagyom. Valamikor máskor. Még vissza is fogok vezetni. Ez nem tartozik a kedvenc tevékenyésgeim közé. Mostmár ugyan elég jól megy, mert, hogy már lassan 14 éve van jogsim. Eleinte borzasztóan utáltam, mostmár csak nem szeretem. Ebből kifolyólag látszik, hogy nem az autók a gyengéim. Inkább a technikai kütyük azok, amik érdekelnek. Persze próbálom ezt is “tisztítani”, azaz Krisna szolgálatában lefoglalni. Ahogy mondják, mindenkinek a maga keresztje.
Beszélgettem az egyik bhaktával, matajival, aki a képosztással foglalkozik. A farm Indiából hoz be képeket és ennek az árusítását végzi ő. Nemrég rendszerezte a címlistáját és nagyon sok embert ismer. Mindenféle rétegből, anyagi háttérből, stb. Amikor megnéztem, akkor lelkes lettem, hogy jó lenne, ha ezekből tudnék találkozni azokkal, akik nyitottak a Krisna-tudat felé. Ezt minden alkalommal eltervezem, de végül csak az van, hogy az otthoni teendőim annyira lekötnek, hogy ezekre sose marad időm. De azt mondják, hogy az elmében végzett, Krisnának felajánlott odaadó szolgálatnak is van eredménye. Ez azért reménnyel tölt el… 🙂

Leave a Reply