Legyünk végre állatok!

Krisna-völgyben minden évben elér bennünket valamilyen invázió. 4-5 éve a parlagfű volt a durva sláger. Rengeteg volt belőle, mostmár optimalizálódott a helyzet. 3-4 éve valamilyen féreg jelent meg, ami úgy nézett ki, mint egy százlábú. Mindenütt ott voltak, s kellemetlen volt, amikor rájuk léptél…. Brrr… Szintén reménytelennek hatott, de azóta egyet sem láttam belőlük. 2 éve jöttek a pitypangok. A sárga virágok csodálatosan díszítették a réteket. Később, a kis, fehér ejtőernyőikkel vadul szállingóztak körbe az egész faluban. Mindenki azt gondolta, hogy jövőre még több lesz. Nem lett.
Idén a szúnyogok. Számomra eddig soha nem tapasztalt mennyiség jelent meg Krisna-völgyben. Nem lehet úgy kilépni a házból, hogy ne rontson rád több tucat belőlük. S éhesek, mohók, szívják a véred. Ösztönlények. Prabhupada egyszer azt mondta, hogy szerencsések vagyunk, hogy nem akkorák, mint a krokodilok. Egy kicsit engedd el a fantáziád.
Ezek az “inváziók” nem csak itt vannak. A természet él. Van, amikor egyik, van, amikor másik faj kerül túlsúlyba, de végül visszaáll a rend. Az egész egyensúlyban van.
Talán az ember az, aki kontrollálhatatlan. Ha működik az intelligenciája, akkor minden rendben van. De, ha valamiből örömöt lát kilátásban, illetve, ha a lustaság diktálja cselekedeteit, akkor állattá válik. Egy eszement állattá, aki csak a következő pillanattal foglalkozik, de elfelejti, hogy mi a cselekedetei hosszabb távú következménye. Nem együtt él, hanem kihasználja a természetet. Aki hagyja magát.
Az állatok annyit vesznek magukhoz, amennyire szükségük van. Az ember nem. Neki mindig több kell. Aggódik a holnap miatt, a jövő hét és jövő év miatt. Sőt, a pénzét részvényekbe fekteti, milliárdos akar lenni, még, ha ennek az az ára, hogy mások fején sétál, akkor is. Csak az érdekli, hogy kielégítse a kielégíthetetlen mohóságát. Ez a megalománia elrabolja az elméjét, elfeledteti vele az ésszerűség határát. Csinálhatja, hiszen a „jó” karmája miatt megkapta a lehetőséget, hogy gazdag legyen, de ezt ilyen tempóban gyorsan el is veszíti, akár még ebben az életében.
Nem használhatjuk ki a természetet büntetlenül. A pillanatnyi boldogságnak és kényelemnek megvan az ára. Nem kell itt misztikus dolgokra gondolni. A globális felmelegedés, a megbolondult évszakok, kiszámíthatatlan időjárás, a túl sok/kevés eső, a katasztrófák. Mindezeket rendszeresen tapasztaljuk. De vakok vagyunk, ezért csak úgy gondoljuk, hogy ezek véletlenek. Nincs közük hozzánk. Ezeket a riogatásokat csak a környezetvédők generálják, azért, hogy saját fontosságukat éreztessék. Végül is, Krisnát – vagy jelen esetben hívhatjuk természetnek is – nem érdekli, hogy mit gondolunk vagy mondunk, miközben össze-vissza cselekszünk. Folyamatosan kapjuk a „büntetést”, még, ha nem is vagyunk tudatosak róla. A természet korrigálni fogja magát most is – újra egyensúlyba kerül, de lehet, hogy az új képnek nem leszünk majd a részesei.
Lépjünk túl az ösztöneinken. Legyünk kicsit egyszerűbbek, ésszerűbbek. Ezen a téren viselkedjünk legalább úgy, mint az állatok. Még tőlük is van mit tanulnunk.

Szülinapi party meg államtitkári látogatás

A tábor nagy intenzitással zajlik. Az előadások nagyon jók, meg az esti templomi bhajanok is. Még az időjárás is kegyes hozzánk, hiszen egész hétre esőt mondtak. Szerencsére ez nem jött be.
Krisna 5000 évvel ezelőtt megelent a Földön, ezért azt a napot, amikor “megszületett”, a megjelenési napjának nevezzük. Persze Isten nem születik meg, mert megszületetlen, ezért ez a szóhasználat. A Krisna-hívők ezt ünnepelik ma szerte a világon. Reggel hosszabb kirtant tartottunk (egész pontosan 3-4 órásat). A sok táncot már én sem bírtam, és elkezdett fájni a lábam… 🙂 Aztán egy nagyob szép előadást hallhattunk Bhaktividya Purna Maharajától. A délután folyamán a tóhoz mentünk, ahol pedig Krisna murti formáját csónakáztatjuk. A program egész éjfélig megy, amikor is egy szertartás után egy finom lakomával zárjuk az ünnepet.
Jó napot választott ki a turisztikai államtitkár (ez a turisztikai berkekben olyan, mintha egy miniszter lenne) is, aki ma látogatott el Krisna-völgybe. Így a látványosságok mellett azt is tapasztalhatja, hogy milyen egyéb kulturális programok színesítik Krisna-völgy életét.

Google Talk

A Google is beindította a saját messengerét, a Google Talk-at (GTalk). Ezzel chatelni lehet, illetve a hangkommunikációt támogatja. Egyelőre Beta verzióban él, és csak Gmail email címmel lehet igénybe venni. (Ha akarsz ilyet, szólj. Az is hasznos, 2Gb tárhely meg ilyenek.)
Persze felmerülhet a kérdés, hogy minek egy újabb messenger, amikor már ott az MSN, Yahoo, ICQ, Skype, stb. Jogos. Hogy te kipróbálod-e, az a te dolgod. Én kipróbálom. Általában nyitott vagyok a Google szolgáltatásaira, meg amúgy is kísérletező fajta vagyok.
Innen letöltheted.

Tábor

Az internet befuccsolt itt az irodában. A leveleket el tudtuk küldeni, az internetes oldalakra viszont nem tudtunk felmenni.
A fesztivál tegnap elkezdődött. Hétfőn érkezett Indiából egy vendégünk, Srila Bhaktividya Purna Maharaja, aki Indiában él és az ottani gurukula, iskola vezetője. Nagyon nagy tudású és nagyon analitikus személy, ami miatt a bhakták nagyon szeretik az előadásait. Tegnap jött megy Srila Sivarama Maharaja, aki pedig a Magyarországi vezetőnk. Mind a ketten 2-2 előadást tartottak. Nagyon jók voltak.

Ma pedig megérkezik Srila Kesava Bharati Maharaja, aki pedig egy nagyon kiváló editor. A tábor után együtt fogják editálni Sivarama Maharaja könyvét.
Most megyek vissza programra, csak azért jöttem le, hogy írjak… 🙂

Kirtan

Reggel megint volt egy nagyon jó kirtan. 2 órán át tartott. Most az volt az extra, hogy én énekeltem. Elég jól bírtam. Közben pedig táncoltam és táncoltattam a bhaktákat.

Összefoglalva a láttottakat

“Megszületsz, felnőssz, aztán gyorsan megdöglessz. Közben meg végig csak dolgoztál.”
Amikor este sétáltam fel az irodából néhány középkorú, középosztálybeli turista jött velünk szembe, akik épp sétáltak kifelé Krisna-völgyből. Ahogy közeledtünk egymáshoz hallani lehetett, hogy miről beszélnek. Ezek a mondatok voltak. A többit nem lehetett hallani.