A vasárnapi esküvőre több békéscsabai bhakta is eljött, mert a vőlegény néhány évig ott élt, és az ismerősök ellátogattak. Mind 30-35 éves. Majd mindegyiknek már gyereke van, 2-4 évesek. Eszembe jutottak a gyerekkori emlékeim, amikor a lakodalmakon voltunk. Egész délután, este, éjszaka mindenfele csatangoltunk, és néztük a felnőttek “furcsa” szórakozását. Nem értettük, hogy mit bírnak azokban a lakodalmas zenékben. Csak most egy másik szerepből láttam az egészet. Most én voltam a felnőtt. Most éreztem, hogy öregszem. Főleg azért, mert néhány környezetemben lévő vendég annyira felszínesesn viselkedett. A tipikusan mindenkire vigyorogni és úgy palástolni a zavarunkat és túnni jópofinak. Persze a bhakta tömegben is előfordul ez, ha egy nagy fesztivál van és többszáz “távoli ismerőssel” találkozol, de ez annak a többszöröse volt és nagyon nem jött be. Szóval a konklúzió, hogy öregszem, a korosztályomnak már van 1-2 gyereke. Ez nem mint egy hiányérzet fogalmazódott meg bennem, csak konstatáltam egy tényt.