Month: August 2005

A kötőerők

Reggel elég hülyeségeket álmodtam. A szokásos iskolai nem felkészülés a vizsgákra álmom volt. Amikor felébredtem, akkor az volt az érzésem, hogy mindent rosszul csinálok. Ennek a lenyomata rajtam is maradt reggel. Egy dolgot többféleképpen is fel lehet fogni. Az egyik, hogy minden rossz, a másik a pozitív, hogy hol lehet fejleszteni. Ez azon függ, hogy a világ milyen hatást gyakorol ránk, Krisnás szavakkal, milyen kötőerő hatása alatt vagyunk. Három kötőerő van. A jóság, szenvedély, tudatlanság. A reggeli hozzáállásom a tudatlanságéban volt. Bár tudtam, hogy nem jó, de egy kicsit élveztem ezt a mártír hangulatot. Aztán meguntam és mentem a reggeli programra. Ma van az Úr Balaráma megjelenési napja. Ő Isten másik megnyilvánulása, egy személy, Aki Krisna testvéreként jelent meg. Kb 2 órát kirtanoztunk. A táncban mindenki leizzadt. Itt tűnt el teljesen a negatív benyomás az elmémből. Éreztem, hogy a az általános kötőerő is elég nyomott, mert a bhakták is nehezen oldódtak, de végül mindenki nagyon élvezte a programot. Nemsoká megyünk fel a lakomára a templomba. A Krisnás ünnepek záró vagy sokaknak fénypontja a lakoma, amivel az ünnepet zárjuk. Nem fogok tiltakozni a lakoma ellen… 🙂
(A kötőerőkről majd fogok még beszélni. Érdemes utána olvasni a krisna.hun. Persze nem mondom, meg, hogy hol, mert nem akarom, hogy ellustuljatok. Keresgessetek, lapozgassátok a Krisnás könyveiteket. Ha meg ezek után kérdésetek merült fel, akkor tegyétek fel. Azokra szívesen válaszolok.)

Tiszta forrásból, nyitott fülekkel

Tegnapelőtt este lesétáltam a völgybe és megnéztem, hogy néz ki a kemping. Főleg, hogy hallottam, a második esőzés alatt ugyanannyi víz esett le, mint a korábbi özönvízkor, csak itt ez hosszabb idő alatt , így nem okozott olyan nagy katasztrófát. A környékén áll a víz. Ezután bementem a kempingbe. Itt épp egy fiú mosott. Már láttam korábban, de most szóba elegyedtem vele. Nem Krisna-hívő, de itt tölt egy hónapot. Pszchológiát tanul az ELTE-n. Amíg itt van a biogazdálkodásban segít és ismerkedik a filozófiánkkal. De a szemléletmódja szkeptikus. Erről beszélgettünk. Az ember úgy szemléli a világot, vagy jelen esetben egy vallást, hogy a média, politika, oktatás által belénk nevelt előítéleteket akarjuk igazolni a tapasztalatunkkal, vagy pedig arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi is az igazi üzenet, modanivaló. Sokat gondolkoztam erről mostanában. Ha egy vallást meg akarok ismerni, akkor tuti, hogy nem a mások róluk írt könyveit fogom olvasni, hanem tőlük, személyesen ismerném meg. Saját bőrünkön tapasztalom, hogy a rólunk megjelent leírások – régebben nagyobb, most kisebb százaléka – mekkora baromságokat hordtak rólunk össze. De akkor hozzánk nem jöttek oda megkérdezni, hogy mi mit mondunk? Miért annak az embernek a véleménye számít, aki nem tud semmit az egészről, csak a fent leírt poltikai, gazdasági érdekekből írja, mondja azt, amit mond. És akkor is, amikor érdeklődök egy dolog felől, akkor próbálom levetni az előítéleteimet. Mert azokat miért tekintem készpénznek.
A lényeg, hogy tiszta forrásból, nyitott fülekkel kutassunk.

Végül 11-kor kerültem ágyba, de jól éreztem magam. Remélem ő is. 🙂

Sóvárgás

“A transzcendens síkján lévő ember nem sóvárog semmi után, és nem bánkódik semmi miatt. Az anyagi szinten bennünket két dolog jellemez: sóvárgás és bánkódás. Sóvárgunk az után, ami még nem a miénk, és bánkódunk, ha valamit elveszítünk. Ezek a testi létfelfogás tünetei.” Úton önmagunk felé.
Délután beleolvastam az Úton önmagunk felé című könyvbe. Ez egy viszonylag új kiadványunk. Valahogy sose olvastam ezt a könyvet. Most elkezdtem. Prabhupádával való beszélgetéseket, előadásokat tartalmaz. Egyszerűen vannak megfogalmazva mély dolgok benne. Boldogok vagyunk? Sóvárgunk és bánkódunk?

Sziget 3.

A Sziget harmadik napjáról nem írtam. De elég semleges volt és rövid időt töltöttem kint. Ekkor főleg ötleteket gyűjtögettem, hogy mit tudnánk használni a szervezéseink során. Ami különösen érdekelt az a labirintus volt. Mi is akarunk egy labirintust csinálni. Úgy hívnánk, hogy karma labirintus. A belépő a karma törvényeit ismerhetné meg. Interaktív lenne, de főleg egy belsőben zajló élménnyel gazdagodna az, aki végig megy rajta. Ezt már 2 éve tervezzük, de még nem jutottunk a végére. Végül sok ötletet nem merítettem az ottani labiriuntusból, mert sokan álltak sorba és nem tudtam bemenni, meg amúgy sem volt látványos.
Ezen kívül odajött hozzám egy fiú, hogy hallotta, hogy Somogyvámosról vagyok. Érdeklődött, hogy van Ganga, a tehenünk, mert ott volt náluk a kórházba, és ő is ott volt a műtétnél. Mondtam, hogy jól, és jöjjön, látogassa meg… 🙂

Találkozók

A tegnapi, szombati nap is zsúfolt volt. Egész 4-ig tartottak a gyűlések (2-3ig kellett volna). Ezután mentem ki a szigetre. Egy érdekes közjátéknak lettem részese. Amint megjöttem, odajött hozzám két lány, hogy én vagyok-e Manoram. Mondtam igen. Mondta, hogy ő Silcucc, az egyik blogos ismerős. Kérdezte, hogy lesz-e találkozó vagy előadás. Mondtam, hogy nem. Ezután olyan gyorsan elbúcsúzott, hogy semmi időnk nem volt beszélni. Ezután kerestem, kérdeztem az egyik bhaktát, aki velem volt, hogy látta-e valahol. Azt mondták, hogy bent van a valóságshowban. Benéztem és nem láttam. Gondoltam ez van, majd valamikor máskor. Ekkor odajöttek hozzám, hogy mégis bent van. Jeleztem, hogy ok, akkor most odamegyek. A sátor előtt szembejött velem Kisdobos. Gondoltam, aha ő lehetett az. Leültünk beszélgetni. Nem tudom mennyit, de elég sokat. Mindenféléről. Jó volt. Mivel vele már leveleztem korábban is, ezért olyan volt, mintha egy régi osztálytársam lett volna. Ezután odajött másik két lány is, és érdeklődtek, hogy én vagyok-e Manoram. Kiderült, hogy ők voltak bent a valóságsátorban és csak véletlenül tűntek úgy, hogy mindhárman egyek. Mókás volt. Végül négyesben beszélgettünk. A Tisztán a cél felé koncert elején elbúcsúztunk. Jó volt.
Amikor 8 körül jöttem haza, akkor 3 percre benéztem a Tankcsapdára. Mindenki azt mondja, hogy ők a Sziget magyar húzózenekara. Iszonyatos tömeg volt. Pont két szám között értem oda. A kezdődő szám egy prostival való találkozását ecsetelte, úgyhogy gyorsan elmenekültünk. Végül is azt csinálják, amire igény van. Elég degradált. A Lukács korábban foglalkozott a Krisna-tudattal, meg vegetáriánus is. Pozitívumok.
Ezután lefeküdtünk. Fáradtan. Ettem valamit, ami nagyon nem jött be a gyomromnak, ezért utána éjszak fájt is. De ez mondjuk nem fontos infó.
Ha Silcucc olvassa ezt, akkor majd keressen meg ma is. Meg bárki más jön, keresstek. Délután ott leszek.

Lejártam a lábam

Végül csak most jutottam géphez.
Úgy tűnt, hogy a sziget is szervezettebb lett. Talán tisztább is. De pénteken borzasztó büdös volt. Nem tudom, hogy ezt csak én éreztem, de nagyon borzasztó volt. Mint kiderült, az előadások címeit nem rakták ki, ezért senki nem tudta, hogy miről fognak szólni. A blogos előadáson alig voltak. Kifogtam azt az időt, amikor már mindenki befejezte az ebédet, de még nem kezdődött el az esti program. Mindenki bóklászott a Szigeten. Ezek alapján az volt a konklúziónk, hogy nem tartunk már nagyon 4 után előadást, mert akkor már más hangulat van. Akkor már mindenki csak élvezni, szórakozni akar. Ezután átmentem a Mantra koncertre. Profi volt. Sokan voltak. Ami feltünt, sokan énekelték a szövegeket. Ezután átmentem a Tisztán a cél koncertre, ami a sátrunkban volt. Egy kicsit kemény nekem, de jól csinálták. Ezután pedig vissza a Metal Hammer sátorba, ahol meg a Replika volt. Még sose hallottam őket élőben, de nagyon jól játszottak. Nagyon tetszettek a Nitai átvezető szövegei. Egyszerűek, de a “szívhez szólnak”. Estére lejártam a lábam. (A sátrunk és a hammer sátor közti rohangálásban.)
Hogy Krisna lelkesítsen, odajött hozzám egy angol újságíró és a szigetes jelenlétünkről érdeklődött. Azután odarohantak hozzám az MTV-től és interjút akartak készíteni, hogy mi a viselet rajtunk. Azután, amikor csak sétáltam vissza, akkor egy újságíró készített néhány képet rólam. Gondoltam mi van, ennyire nem keseredtem el, hogy nem voltak az előadáson… 🙂