Az idő

Most kaptam egy emlékeztető sms-t Gaura Sakti prabhutól, hogy ne felejtsek el blogolni. Na jó, ha már így kérik.
Most értünk haza. A parlamenti dolgokról majd a a másik blogon olvashattok. Azt ők intézték. A tegnapi napom vásárlással telt. Korábban írtam, hogy a menedzsment rendszeremet lecserélem elektronikusról papír alapúra. Volt már olyan időszak, amikor covey naptárat használtam, amit Angliából hoztak, de ez elég költséges volt. A Magyarországon kapható naptárak közül pedig szerintem egyik sem jó – a heti lapokra gondolok (a csíkos lapot talán még itt is ki tudják jól nyomtatni.) Végül kifejlesztettem egy heti tervező lapot, amelynek minden itteni vezető megörült és mindegyik kért belőle. A keret a Reálszisztem kalendárium naptára. A lapok legtöbbje szintén. A hetit pedig majd mi fogjuk nyomtatni. Először csak helyi nyomtatóban, de amikor a béta teszten túl van a rendszer, akkor pedig nyomdában.
Ezen kívül voltam még egy boltban is, ahol hagyományos tollakat (pennákat) árusítanak. Az egyik BNV-s kiállításon találkoztam velük. Megadtam a névjegykártyám is, de nem kerestek. Amikor viszont megérkeztem, akkor emlékeztek rám. Nagyon szép tollak voltak. Tinta, pecsét, viasz meg ilyenek. Csak nagyon drágák. Szerintem biztos ki lehetne hozni néhány száz forintból. Itt meg 6000 Ft-tól kezdődött az alapcsomag.
“Idő vagyok, világok hatalmas pusztítója.” – Ezt mondja Krisna a Bhagavad-gitában. Az időtől mindenki fél, még ha nem is tudatos arról, hogy milyen erőteljes energiával áll szemben. A legjobban akkor tapasztaljuk a hatását, amikor elpusztul a testünk. Addig minimalizáljuk a jelentőségét. Valahogy úgy gondoljuk, hogy az idő vasfoga csak másokat harapdál, bennünket nem. Ostobák vagyunk. Azért próbálom a vezetési rendszeremet fejleszteni, mert szeretném minden időmet jól kihasználni és ahhoz tervezettség szükséges. Ha nem tervezzük az időfelhasználásunkat, akkor csak elpazaroljuk, kifolyik a kezünk közül.