Tegnap telefonon beszéltem néhány ismerőssel, családtaggal. A Boldog Új Évről. A formalitásokon túl szóba került az is, hogy mit is szeretnének jövő évben, azaz mihez kívánjak nekik sikert. És az volt a legszembetűnőbb, hogy először mindenki arra gondolt, hogy mi van most, és, hogy mennyire bizonytalan a helyzet. Amikor próbáltam egy kicsit a jövő irányába terelni a kérdésemet, akkor pedig a legalapvetőbb emberi igényeket fogalmazták meg. Van, aki a down kóros gyereke képességeit szeretné fejleszteni. Mindenki egészséges szeretne lenni, illetve egészséges maradni. Az emberek nem gazdagságot, anyagi javakat akarnak, hanem közhelyszerű, de mégis mély boldogságra vágynak.
És, persze visszakérdeztek, hogy én mit szeretnék 2006-ban. Erre csak kitérő választ adtam, mert nem igazán gondolkoztam el rajta. Krisnásként nekem nincs nagy jelentősége az új évnek. De elgondolkozom rajta.
Sokan ilyenkor kötelezően próbálnak boldogok lenni, de csak a frusztráltság lesz belőle és a másnaposság. Mások, kicsit misztikusan fordulópontnak tekintik ezt a napot, amikortól minden rossz dolog, szokás, vágy megszűnik bennünk és holnaptól mi leszünk majd a szuper jóságos, figyelmes, lefogyott emberek.
A beszélgetések arra ébresztettek rá, hogy mindezek ellenére igenis szükség van arra, hogy valamikor változtassunk az életünkön. Ha ez éppen az új év kezdetéhez kötődik legyen.
Nem akarok provokatív lenni, de ti mit szeretnétek 2006-tól? Mihez adjam a jókívánságaimat? 😉
Ha van kedvetek megosztani velem, kérlek, tegyétek. Emailben, vagy a merészebbek commentekben.