A bhakták fogadása

Na akkor itt vagyok!
Kint naplót ugyan nem írtam, de most megpróbálom összefoglalni az élményeimet. Több adagban fog történni és több napig.
Szóval ott fejeztem be, hogy hamarosan jön a magyar honfoglaló csapat. Vártuk őket nagy szeretettel, meg virágfüzérrel is. Már csak 5 perc volt a tervezett érkezésükig, amikor kibontottuk a zsákot, amiben a füzéreket hozták. Kiderült, hogy nagyon szépek, csak egy baj van velük. Nincs összekötve a két végük. Na ekkor hirtelen felindulásból elkezdtük összekötni őket. Nem volt ugyan egyszerű, mert a végéből még virágokat is le kellett szedni. De végül sikerült. Aztán vártunk. És vártunk. Sms-t is küldtünk, hogy merre vannak. Mondták, hogy a bejáratnál, csak be van zárva a kapu. Kiderült, hogy a lökött buszsofőr a hátsó bejárathoz vitte őket, ami természetesen be volt ilyenkor zárva. És mire odaértünk, addigra már a buszról is lepakoltak. Szóval innen átgürcöltek a főbejárathoz, ahol végül a füzéreket is a nyakukba tudtuk adni. Örültek neki. Aztán megetettük őket. Lelkesen mesélték az élményeiket, hogy milyen „jó” volt a vonaton utazni, meg, hogy mennyi érdekességet láttak a 24 órás útjuk alatt. Főleg a falusi élet tetszett nekik. India alapjában véve egy borzasztó ország. (Már elnézést érte.) Sajnos. Régebben nem ilyen volt. A városokban a nyugatot próbálják majmolni, és a TV és az oktatás segítségével teljesen megváltozott a kultúrájuk, illetve ezen keresztül a lelkiségük. Persze még nem tűnt el teljesen, de azért keresni kell. A falvakban más a helyzet. A modern civilizáció még nem ért el mindenhova. (Bár sajnos az egyik fontos zarándokhelyünkön a legkiábrándítóbb látvány egy hatalmas Pepsi-cola plakát, már jelezte, hogy ez sem tart sokáig.) A bhakták azt élvezték, amikor látták az egyszerű életet élő embereket. Itt még a kultúra is sokkal jobban jelen van. Végül Krisna-völgyben mi is a védikus kultúra és lelkiség megalapozását célozzuk meg.
A bhakták ezután nyugovóra tértek a szobáikba. A vendégház managerre néhány nappal korábban mondta, hogy most elmegy néhány napra. Kérdeztük, hogy miért. Azt mondta, hogy ez egy kiváló lehetőség neki a pihenésre. Amikor mi, az ISKCON Krisnások vagyunk ott, akkor nincs semmi probléma és rá sincs szükség. Bennünk nagyon megbízik.