Mindenféle

Elnézést szeretnék kérni azoktól, akik emailt várnak tőlem. Eléggé el voltam/vagyok havazva. Egész héten Budapesten voltam a lelki tanítómesteremmel és a sok dolog miatt sokszor csak 11 körül tudtam lefeküdni. Korábban már írtam, hogy idén az országos vezetésben is aktív jelenlétet várnak tőlem. Ezen a héten elég aktív volt. Rengeteg gyűlésen részt vettem. Volt szó a Bhakti főiskola jövőjéről, a kommunikációs stratégiánkról, a Kazahsztán nagykövetség előtti tüntetésünk szervezéséről. Szóval nagyon izgalmas volt és nagyon lelkes vagyok, de az időmet még jobban meg kell tanulno beosztanom.
Most megyek a Vissza Istenhez Magazin design csapatához, majd Székesfehérváron beugrok a könyvosztóinkhoz, sankirtanosainkhoz. Estére pedig hazaérek, az édes otthonba. 🙂

Esküvő

Most érkeztem meg egy kedves barátom esküvőjéről. A lelki tanítómesteremmel együtt mentünk. Szép program volt. Íme néhány kép róluk. Nagyon sok vendég jött el. Én meg közben fotóztam. Mostantól majd több képet fogtok tőlem látni.

Az elme

A férfi és női elme közti különbséget láthatjátok.

Félreértés ne essék. Nem feltétlen csak a test szerint lehet kategorizálni az embereket. 🙂

Kazahsztán update

BULDÓZERREL HÍVŐK ELLEN?

Kazahsztánban lerombolással fenyegetik a Krisna-hívők farmközösségének épületeit

A volt Szovjetunió területén Kazahsztánban működik a Krisna-hívők legnagyobb farmközössége. A farm területén lévő lakóházakban ötven család él. A hívők mindannyian a Kazah Köztársaság törvénytisztelő állampolgárai, akiket a helyi kormányzat most földönfutóvá akar tenni. A közösség tagjainak üldöztetetése évek óta tart, a helyzet most válságosra fordult.

Kazahsztánban 1996-ban jegyezték be a Krisna-hívők egyházát. Ez a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének (ISKCON) része, amely világszerte sok száz központtal és farmmal rendelkezik. A szervezet tagjai vegetáriánusok, jógát és mantra-meditációt gyakorolnak, valamint az ájurvéda (az ősi indiai orvoslás) tudományát és a védikus tudás más területeit ismertetik meg az emberekkel.

1999-ben a Krisna hitvallás követői egy szép farmot vásároltak Almaty városa közelében. 2004 októberével kezdődően a Kazahsztáni kormány lejáratókampánnyal és folyamatos pereskedéssel próbálta kiszorítani a közösséget a birtokáról.

A jelenlegi helyzet egy másfél éves per eredménye, amelyet Karasai körzet kormányzója és a földeket felügyelő helyi bizottság indított a Krisna-hívők Szervezete ellen. A vádpontok mindegyike hangsúlyozza a vádlottak vallási hovatartozását (ami egyébként a kazahsztáni alkotmányos jogok súlyos megsértése).

2006. március 29-én tárgyalásra került sor Almatyban. A tárgyalás kezdetén a bíró kijelentette, hogy a földbizottság által felhozott jogi érvek tartalmatlanok, míg a Krisna-hívők közössége ügyvédjének érvei helyesek, és egybevágnak a kazahsztáni törvényekkel.

Azonban a bírók privát beszélgetését követően mégis olyan ítélet született, amely szerint a földet elkobozzák a közösségtől, és az államnak adják. Ez a határozat illegális volt, nem Kazahsztán kormányának törvényein alapult.
Könnyen lehet, hogy mindez a helyi önkormányzat jól kigondolt terve alapján történt, hogy a hívek eltávolításával egyidejűleg megszerezze magának a jelentős méretű, frekventált helyen fekvő földterületet, amelynek értéke mára jelentősen felszökött. (Egyetlen vallási szervezet sem rendelkezik Kazahsztánban ekkora méretű földdel.)

A kazahsztáni törvények szerint csak akkor lehet valakitől elvenni a földjét, ha az illető súlyosan megsérti az ésszerű földhasználat szabályait.

Ebben az esetben azonban nyilvánvalóan bizonyított, hogy a földet rendeltetésszerűen használták: a közösség tagjai gabonát és zöldségeket termesztenek, gyümölcsöskertet művelnek, teheneket tartanak, és rendszeresen művelik a földet.

A föld elkobzása burkolt módon a vallási közösség feloszlatását célozza. Ha az ítéletet végrehajtják, akkor a kazahsztáni állampolgárságú hívők fedél nélkül maradnak, a jóvátétel reménye nélkül – annak ellenére, hogy ilyen ítéletet az ország törvényei szerint csak büntetőjogi esetekben lehetne hozni, polgári peres eljárás során nem.

Lehetőségként kínálkozik a Kazahsztáni Legfelsőbb Bíróság, de mondani sem kell, hogy a jogrendszer nem működik megfelelően ezen a helyen. Az iszlamizálódó országban gyermekcipőben jár a vallásszabadság eszméje, a korrupció pedig átszövi a társadalom egészét, így a bíróságokat és a rendőrséget is. A megvesztegetésen kívül a kiemelkedő személyek felszólalása és a nemzetközi nyomásgyakorlás marad az utolsó esély.

A bíróság április 24-én tájékoztatta a közösség tagjait, hogy 25-én az ítélet következtében le kell rombolni a lakóépületeiket. A rendőrség végrehajtási kísérletét egyelőre meghiúsították a hívek, akik saját testükkel álltak és ültek a bulldózer útjába. Azonban az újabb kísérletre bármelyik nap, előzetes bejelentés nélkül sor kerülhet.

Az események világméretű tiltakozóhullámot indítottak el a vallási kisebbségek és a vallásszabadságot védelmező szervezetek részéről, melynek célja, hogy a kazah kormányt felszólítsák a vallásszabadság elveinek tiszteletben tartására.

A Krisna-hívők Szervezete részt vett 2003-ban az Astanában (Kazahsztán
fővárosában) a “Világvallások és Tradíciók Első Kongresszusán”, amely kinyilvánította a Kazahsztánban gyakorolt vallások szellemi egységét. A 2006 szeptemberére tervezett Második Kongresszus előtt a vallási intolerancia kirívó esetének lehetünk szemtanúi egy területi vezetőség részéről, miközben Kazahsztán elnöke nyilvánosan a demokratikus állam és a vallási meggyőződések iránti tolerancia elveit emlegeti.

Meglepő ilyen jelenséggel találkozni abban az államban, amely kiérdemelte az OSCE (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) 2009-es konferenciájának megrendezését…

Kazahsztán

Azt hiszem, hogy nem gondolnátok, hogy ilyen létezik még valahol.
A kazasztáni farmunkon döbbenetes dogok történnek. Az állami hivatalnokok el akarják venni a bhaktáktól az egyházi földet, a házaikat pedig le akarják rombolni. Államosítás zajlik. A földeket már több éve megvettük és most azt mondják, hogy nem a mienk, és el akarják venni.
A rendőrség erőszakát láthatod itt.

Rohanás

Mindenki rohan. Pedig még csak hajnali 5 óra van. A bécsi pályaudvar életre kélt. Ha te is rohansz, észre se veszed az állomás másik arcát. De, ha várakozásra vagy ítélve a váróterem padján, egy teljesen más, új világ tárul fel előtted.
A cellatársaim. Egy kövér osztrák, farmernadrágban. Irodában dolgozhat. Bőszen tanulmányozza a heti színes újságját; a nyugdíjas néni hosszasan próbálja az utolsó csöppeket is kipréselni a dobozos kávéjából. Magyar. Az idős bácsi aki két kutyájával büszkén érkezik, akik lelkesen körbe ugrándoznak, szaglásznak mindenkit, majd elhessegetik a galambokat, hogy mégis éreztessék, hogy tudnak ők szigorúak is lenni. Majd összevizelnek mindent. Az idős roma néni, aki az unokájának vásárolt kínai, plüss állatkára ül – csak mert hideg a pad – szívja a Kossuthot, igen ő is Magyar. Betelítve a környéket az elviselhetetlenül büdös dohányszaggal. Ehhez még hozzájön a helyi látványpékség, amely ontja magából a természetes (sprayből jövő) friss pékáru illatát, pillanatnyi megállásra késztetve a tömeget. A repülőtérről érkező angol, aki megpróbál egy elkülönített váróba bejutni, de mivel zárva van, ezért végül ő is leül Isten állatkertjének eme kavalkádjába. S végül itt vagyok én, az észosztó Krisnás, aki fel-alá járkál (japázik, s közben szemlél), mert tudja, hogy 5 órát fog még ülni és ezért mozogni akar egy kicsit, s eközben persze mindenki (feltűnően vagy visszafogottan) megbámulja.
S mindezek az ideiglenes szomszédok egy picit a szívedhez nőnek. Néha ezek a közhelyszerű helyzetek stoptábla szerűen megálljt intenek.
De most rohanok, mert megy a vonatom…

Az idő

Ezt a bejegyzést még a bécsi pályaudvaron írtam. Csak most tudom beírni. Egy kicsit megállt körülöttem az idő. De gondolom ezt észrevettétek. Remélem, mostantól kicsit naprakészebb leszek.