Manorama, a street fighter

Tegnap este a könyvkiadói bemutatóra készültünk. Elég sokáig tartott. Kb. éjfélre értem vissza a hotelbe. Amint mentem a szálláshelyre, egy tolvaj megpróbált kirabolni. Hátulról jött, hirtelen belenyúlt a bal zsebembe, majd próbált elrohanni. Illetve ott elakadt, hogy belenyúlt a zsebembe. Erre hirtelen mozdulattal, szintén a bal kezemmel, erősen megfogtam a csuklóját és nem engedtem, hogy kihúzza onnan. Pedig nagyon akarta. Hirtelen nem emlékeztem, hogy volt-e benne érték, ezért biztosra akartam menni. Nem szerettem volna az útlevelemtől vagy a telefonomtól megválni. Mind a kettőre nagyon szükségem van a kint tartózkodásom alatt. Szóval szegény próbált menekülni, de nem engedtem, s miután kihúztam a zsebemből a kezét, szétfeszítettem a markát (ő már tudta, hogy nincs benne semmi, én nem). Miután ez számomra is kiderült, elengedtem. Azonnal elrohant, és láttam az arcán, hogy meglepődött. Én is, mert ilyen még nem történt velem. Persze ez másik 5-10 ember szeme előtt, a nyílt utcán történt.
Bár lehetett volna rutinosabb is. Miért pont egy 2 méter magas, mázsás embert szemel ki magának. Egy tanulság: jobb még óvatosabbnak lenni. Kicsit azért sajog a kezem, de elég szerencsésen megúsztam. Krisna kegyéből.