Fiatalság

Este meglátogattam Radha-kunda matajit. Róla korábban már említettem, hogy 61 éves és rákos volt, és a műtét után ismét aktív szolgálatot végez.
Krumplis tésztát készített, amit már nagyon-nagyon régen ettem. Így ez nagyon ízlett. De a beszélgetés volt főleg, amit szerettem. Mert jó idősebbekkel beszélgetni. Ők már máshogy látják a világot. Ők már túl vannak azon, amivel mi még csak most vágyunk, küzdünk, szembesülünk. Különösen, izgalmas ez, ha bhaktáról van szó, mert ő a lelki perspektívából szemléli ezt a világot. És így a beszélgetés alatt az ember gyakorlatban láthatja, hogyha az ember egész életében csak Krisnát szolgálja, akkor a végén „simán” visszamehet hozzá. És így a társuláson keresztül láthatjuk, hogyan készülnek fel a bhakták erre. És, hogy mennyire nem fontosak az ideiglenes dolgok, és mennyire fontosak a lelkiek.
Krisna-völgyben egy nagy családként élünk. Az ember itt nem csak a mai mikro család által nyújtott kapcsolatokat tapasztalhatja meg, hanem megismerheti, felidézheti, illetve élvezheti, hogy milyen az, amikor minden rokonod, ismerősöd jelen van. Ez pszichés szempontból is nagyon jó, mert az ember így nem minden kapcsolatot a férjével, feleségével akar megtapasztalni. Nem tőle várja el, hogy az apa, barátnő, haver, nagybácsi, stb is ő legyen, hanem erre a szerepekre megvan az élő társ. Emiatt van sok válás, hogy az ember minden kapcsolatot egy embertől vár el, aminek persze senki sem tud megfelelni.
Krisna-völgyben mindenféle korosztály megtalálható. Ezért az itt született gyerekeknek 5-10 anyukája is van, hiszen itt minden gyerek fordulhat minden idősebb matajihoz.
Radha-kunda matajit jó néhány éve a pótmamámmá fogadtam. Egy sajátságos kapcsolatunk van. Többek között mindig viccelődünk egymással.
Tegnap adtam neki egy példányt az új magazinból, aminek nagyon örült. Ő az egyik leglelkesebb olvasónk. Készítettem egy képet, amikor az oltára előtt ül. Ilyen vidámnak ismertem meg, s azóta is megőrzi belső fiatalságát, boldogságát.