Skip to content


Sziget – Krisnás szemmel

Sziget – Krisnás szemmel
Személyesen 94-ben keveredtem bele a Krisna-tudat Szigetes megjelenésébe. Akkor költöztem vidékről Budapestre és akkor kértek meg, hogy én szervezzem ezt a programot. Ebben még az sem volt akadály, hogy addig még egyszer sem voltam a rendezvényen, de a lelkesedésem töretlen volt.
Először csak a fűben zenéltünk és ételt osztottunk. Majd lett egy nagyszínpadunk, ahol folytattuk a zenélést. Először raggie Hare Krisnát nyomtunk, de Puri Maharaja megjelenésével bejött a rockosabb hangzás és végül elérte azt a hangulatot, amit esténként tapasztalhattok a színpaduknál.

Így, ha valaki egy alternatív kikapcsolódásra vágyik, akkor nálunk megtalálja a spirituális rock zenét, amit sehol máshol.

Az évek folyamán a Krisna-tudat és ételosztás elengedhetetlen része lett a Sziget életérzésnek. Mindenki tudta, hogyha éhes, akkor odajöhet hozzánk, nálunk mindig ehet. Így mostmár évente 25 000 adag ételt osztunk ki.

Valahogy együtt nőtt fel a két csapat – merengek néha, amikor a szigetről szóló híradásokat hallgatom. Emlékszem, hogy először, még olyan stage passt kaptam, amivel bárhova bemehettem. Persze, akkor még nem volt ekkora ázsiója az egésznek, de tudom, hogy sokan szerettek volna olyat birtokolni. És arra is, amikor a Gerendait a saját biztonsági emberei nem akarták beengedni, mert nem ismerték fel ki ő.
Az évek során nagyon sok visszajelzést kaptunk. Az első generációs szigetesek már felnőttek lettek. Sokszor találkozunk olyanokkal, aki mostmár komoly vezetői poziciókat töltenek be. De azóta is lelkesen emlékeznek a nálunk töltött időkre, színfoltot jelentettünk a rendezvényen és, ha épp elfogyott a pénzük, nálunk ingyen ehettek. És mindezekért nagy hálásak.
Azóta Krisna-völgybe költöztem, a programban már csak néhány napot veszek részt. Mostmár nem pogózom esténként a tömeggel, csak visszafogottan ülök és válaszolok a kérdésekre. Persze a téma azóta sem változott. A kihívó kérdések jó része arról szól, hogy „Na ne már, hogy nem szexeltek!“, „És külöben is…“ Vannak azok, aki a válaszunkra azt gondolják, hogy milyen hülyék vagyunk, de nagyon sok emberben tisztelet ébred, hogy valaki képes így élni.
Ma és holnap délután kint leszek a sátrunknál. Kicsit izgatott vagyok, mint ilyenkor minden évben. De, amikor kiérek, akkor előjön a régi életérzés. Akkor egy kicsit lenyugodom.
Ha van kedved, találkozzunk.
Emellett, ha van valami Szigetes élményed, ami hozzánk kötődik, akkor kérlek, oszd meg velem itt a kommenteknél.
: )

Posted in Események, Képek.


17 Responses

Stay in touch with the conversation, subscribe to the RSS feed for comments on this post.

  1. zsoltu says

    eddig minden évben kimentem a szigetre, igaz, az utóbbi 5-ben egy estére csak. mindig elmegyek a krisnásokhoz. leginkább tiszteletből. ebben az évben a mai nap lesz a szigetelés napja. úgyhogy akár még találkozhatunk is nálatok. 🙂

  2. lenyo says

    Baromsag az egesz! …”saját biztonsági emberei” minek egy krisnasnak biztonsagi ember? …”akkor kérlek, oszd meg velem itt a kommenteknél. : )” -a kajatok szar! Ezt nem embereknek kene oszanotok hanem sertest nevelni rajta! “ételosztás elengedhetetlen része lett a Sziget életérzésnek. Mindenki tudta, hogyha éhes, akkor odajöhet hozzánk, nálunk mindig ehet” -persze! a lepukkant csovesek meg szakadt punkok esznek nalatok es titeket is azert tur meg a sziget mert nem lenne szep latvany ha ezek kukabol zabalnanak ha ti nem lennetek! Esetleg az elbaszott, izlestelen, nyomi fiatalok dolnek meg be mindiog az izetlen lottyotoknek!
    A hitetekkkel meg veletek semmi bajom de a kajatok a szar!

  3. Manorama says

    Ez is egy vélemény.

  4. crashsite says

    Lenyo:
    A lendületes trágár beszéd mellet megtanulhattál volna olvasni és szöveget érteni is.
    Na ki az a Gerendai? Nézz utána. De inkább elmondom itt: a Sziget Fesztivál főszervezője. És nem krisnás. A saját rendezvényét biztosító őrök nem engedték be…

  5. Moria says

    94 óta járok a szigetre. Bátran állíthatom, hogy a sziget közönsége teljesen kicserélődött. Régen tele volt csövesekkel, punkokkal, leszakadt rockerekkel. Ma már? Teljesen más hangulat, más közönség. Populáris az egész.
    A cikkben postolva van egy kép: tele van “lepukkant csovesek meg szakadt punkok”-kal :-)akik sorban állnak az ételért.
    Napi 6000-ért be sem tudnak menni.
    Évek óta ott eszem, ha nincs pénzem, és én csak megköszönöm nekik, hogy kaptam enni. Milyen az étel? Mint annyi más étel, van akinek ízlik és van akinek nem. Nekem igen.

  6. zsoltu says

    no, megjöttem. amikor a krisna sátorban(nál) jártam, valami nagyon zúzós punkmetal szerű zene ért épp véget. beszélgettem a szappanárus lánnyal picit, aztán mentem utamra.

  7. suttogo says

    Kedves Manorama

    minden évben állandó program számomra a krisna sátor látogatása a szigeten. A zenétekre mosolyogva kezd el zúzni az ember -és baromi jó hogy mindig van bőven hely mozogni.

    A krisna-rock és a furcsa szerzetes-csuhátok kombinációja a toleranciáról szól számomra, pogó közben egymás szemébe nézünk a punkokkal, Veletek, meg bárkivel aki ott van, röhögünk, miközben 200-ra járatjuk a pulzust.

    A zenétekben vallásideológiai kérdéseket kikerülve, három buta szó ismétlésével jut el az ember oda ahova más vallások hosszas sulykolás, hivatkozások, magyarázkodás által: egymás spontán, ok nélküli szeretetéhez, a közösség megéléséhez, a létezésünk ünnepléséhez.

    Soha egyetlen istenhez sem volt semmi közöm, de tisztellek és szeretlek Benneteket azért amit csináltok.

  8. Kreta says

    Nem tudom hányban voltunk mi is “artis”-ok a szigeten. Semmi karkötő, csak egy nyakflepni, amivel simán mindefelé be lehetett lógni. Amikor ennek az átvételére vártunk akor jöttek punkok tarhálni, és szóba elegyedtünk velük.
    Kérdeztük hogy mit esznek?
    Mondták, hogy a Krisnásoknál.
    Kérdeztük, hogy nem rossz, hogy nincs benne hús?
    Mondák hogy visznek konzervet! ;)))
    A lényeg, hogy a Krisnások már nagyon az elején is kint voltak, asszem az összes többi egyházat megelőzve.
    Ez is az egyik indok ami miatt ők kapják az adó 1%-omat.

  9. Kreta says

    Ja és a gitáros kép király!

  10. Verus says

    Gouranga Manorama!
    Az a néhány “buta” szó ad annyi erőt türelmet és szeretetet, hogy elnézően és megértően felülemelkedj minden helyzeten és haladj tovább az általad választott szép és örökkévaló úton.

  11. Manorama says

    Köszönöm a bátorító szavakat. 🙂

  12. pite says

    tényleg egy színfolt vagytok. idén legkirályabb a gourangás elkerítőnejlontekercs, az a sárga izé.

  13. Manorama says

    🙂

  14. ferko says

    Egyszer réges-régen van már vagy 12 éve, kaptam a templomban hamburget, vittem egyet az akkori szobatársamnak. Azóta is emlegeti, és enne még. Épp a múlt héten került szóba. Házisajttal, rengeteg zöldséggel, ízletes, szaftos, fűszeres volt. A nyálam is kicsordul…

  15. esdé says

    Az elkerítő sárga nejlontekercsből utolsó nap lenyúltam egy kis darabkát, bocsi 😀
    Egyébként idén 2x is ettem nálatok és nekem nagyon ízlett…sőt, már fél adaggal is jóllaktam 😉

  16. Manorama says

    Úgy látszik ez a sárga elkerítő “izé” izgalmas dolog. Nekem is felkeltette az érdeklődésemet…
    🙂

You must be logged in to post a comment.