Skip to content


A fránya fűcsomók

Jelen történetem főszereplője Lalita, Krisna-völgy legfiatalabb tehene. Nagy népszerűségnek örvend, hiszen sokan voltak szemtanúi születésének. A fesztiválok ideje alatt idelátogató bhakták kedvenc séta helye a tehenészet felé vezet, ahol legkisebbként ő van a figyelem középpontjában.
Néhány nappal ezelőtt a Vijaya prabhu a farmon volt. Beszélgettünk, majd kisétáltunk megnézni Lalitát. A boci élvezte, hogy egyedül lehet a karámban, ahol 20 nagy tehén is bőven elfér. Most az egész az övé… A bhakták szerették volna megsimogatni, és próbálták csalogatni, hogy jöjjön a kerítés mellé, de ő elég eltökélten legelt a terep közepén. Mi is próbáltuk magunkhoz csalni, de nem volt nagy sikerünk. Ahogy szólogattam, egyszer lelkesen elindult felénk. Örültem, hogy na, látszik, hogy mostanában sokat jártam a tehenészetben, most már megismer. De alig tett néhány lépést, a figyelmét elterelte a csodálatos fű, amivel éppen szembe találkozott. Ismét próbálkoztam. Ekkor megint felfigyelt, hogy hívják, és elindult felénk. De egy újabb, kivilágítatlan fűcsomó jött vele szembe, és ez is elterelte a figyelmét. Aztán megint kiáltottam: „Lalita!” Elindult, de ezek a fránya fűcsomók… Már nem volt sok hátra neki, de akkor észrevett egy újabb zöld területet, és elrohant tőlünk, hogy megízlelhesse azt. Ekkor szomorúak voltunk, hogy nem jártunk sikerrel. Egy kisfiú az anyukájával csatlakozott hozzánk. Ők még a bentinél is szebb füvet gyűjtöttek és nyújtogatták be a kerítésen, de mindhiába. Lalita letért az útról.
Ekkor az jutott eszembe, hogy valahogy Krisna is így lehet velünk. Ő is folyamatosan hív bennünket, hogy menjünk vissza hozzá, ahol az igazi boldogságunkat megtalálhatjuk, ahol jobb, zöldebb a fű. Elindulunk felé, de néhány lépés után az anyagi világ illuzórikus szépsége, a fűcsomók bennünket is elcsábítanak. Aztán, amikor megint meghalljuk, hogy Krisna hív bennünket, akkor újra elindulunk felé. De, amíg nem vagyunk elég eltökéltek, hogy bármi is van, visszamegyünk Krisnához, addig a fűcsomók el fogják terelni a figyelmünket. Sőt, sokszor még az útról is letérhetünk.
Végül, Lalita megunta a keresgélést, odajött hozzánk. A kisfiú lelkesen megetette. Nekünk is sikerült megsimogatnunk. Örültünk. Ő is. Végül célba ért. Reméljük mi is…

Posted in Best of Mrd, Okosságok.


6 Responses

Stay in touch with the conversation, subscribe to the RSS feed for comments on this post.

  1. mcdas says

    JAYA HARIBOLO! 🙂

  2. childeharold says

    ez tetszett 🙂

  3. Kreta says

    Szép post!

  4. Merdys says

    találó hasonlat 🙂

  5. Andi says

    Megfogadtam, hogy itt csak olvasóként fogok nyüzsögni, de nem tudom megállni. Na mindegy. Szóval érdekes, ahogy Krisna szembesít minket önmagunkkal. Vagyis a hamis egónkkal 🙂 Biztos többször is megteszi, mint ahányszor észrevesszük.
    Egyébként Lalita igazi kislány ezen a fotón. Virágot szagolgat és rötyög 🙂 Csak a babos kendő hiányzik a buksijáról 🙂

  6. Manorama says

    Igen, a hamis egónkkal gyakrabban szembesülhetünk, mint szeretnénk.
    Lalita nagyon művészi ezen a képen. 🙂

You must be logged in to post a comment.