Skip to content


Somogyvámos-Moszkva

Az Indiába való utunk nem volt akadálymentes. Kezdve azzal, hogy kicsit késve
indultunk el. Szerencsére az M0-áson nem volt csúcsforgalom és ezért időben
odaértünk a reptérre. Az elején szeretném kiemelni, hogy azért vettükn Aeroflot
jegyet, mert már túl hirtelen jött az út, de máshol már nem volt hely.
Szóval már nagyon gyanús volt, amikor az előttünk állók kézipoggyászát
lemérték, és 12 kg-nál már olyan arcot vágtak, mint ha egy elefántot akart
volna felvinni a gépre és a nemtudoménkinek a speciális engedélyét kellett
kérnie. Filóztunk, hogy mit csináljunk, de gondoltuk, hogy jöjjön, aminek
jönnie kell. A mi kézipoggyászunk persze egyenként 18 kg volt. Az az arc, amit
akkor vágott az ember… 🙂 Mondta, hogy ezt fell kell adnunk. Mondtam nem,
mert a következő 24 óra inni és ennivalója van benne. Mondta, hogy megkérdezi
az illetékest. Megkérdezte, hogy mondta, hogy nem lehet. A szomszéd stewardess
még rá is tetőzött, hogy ennivalót pedig nem lehet vinni. Mondom, jó, de akkor
mit együnk, mert, hogy mi nem eszünk csak úgy bármit. Megvan a mi kis “kóser”
kajánk.
Mondom, de mi szeretnénk felvinni. Erre odahívta az illetékest, aki mondta,
hogy jó, most csak azért lehet, mert nincs teli a gép. Nem csodálom…
Mikor mentünk az útlevélvizsgálatra, még egy kedves vidéki versenyzőnk
elkezdett ócsárolni bennünket, hogy mi igen is milyen hülyék vagyunk, és hogy
naplópók vagyunk, meg különben is. Erre ránéztem és már nem sok kellett, hogy
elküldjem melegebb éghajlatra. Magamban persze gondoltam, hogy ok, Krisna,
türelmes leszek. Olyan ez, mint egy számítógépes játék és jönnek az akadályok,
de azért se fognak kihozni a sodromból és egyszer majd megjelenik, hogy a
pályát sikeresen végigküzdöttem.
Miután beszáltunk, jött a következő élmény. A táskáink kabin méretűek, de nem
lehetett berakni a tartóba, mert oda csak egy nesszeszer félbehajtva fért be.
Gondolkoztunk, hogy mi legyen, végül csak leraktuk az egyik ülésre – mint az
utasok legnagyobb része. Megkérdeztem az egyik lányt, hogy szerinte nem lesz-e
baj, mire azt válaszolta, hogy ne aggódjak, mert mindjárt jön a stewardess és a
orosz brummogó medvék kedvességével fogja majd kihajintani onnan. Nem tették.
Ezután engem is félbe kellett volna hajtani, mert alig fértem el az ülésen. OK.
Nem vagyok egy átlag méret, de azért akkor is. Ekkora már tizedjére
megfogadtam, hogy soha többet Aeroflot.

Posted in Aktuális.


0 Responses

Stay in touch with the conversation, subscribe to the RSS feed for comments on this post.

You must be logged in to post a comment.