Már eleget panaszkodtam, hogy sok a gyűlés. És naivan azt hittem, hogy ezeknek már vége. Persze nem. De hát vessek magamra.
Rengeteg mindenről gyűltünk. Talán már fel se tudnám sorolni őket. De a lényege, hogy eddig nagyon komoly agymunka volt. Amihez alapjában véve már hozzászoktam, meg ahhoz is, hogy sok dologgal foglalkozunk egyszerre. De, ahogy már korábban is írtam, kicsit besokalltam. Intellektuálisan minimálissá vált az intellektusom.
A szolgálatomban is történt egy kis változás. Krisna-völgyet az elnöke irányítja. Ezután van 4 igazgató, akik lefedik Krisna-völgy összes tevékenységét. Sok területtel foglalkoztam már, de most hozzám került a templom vezetése. (Persze az eddigi szolgálataimon kívül.) Ez az imádatot jelenti, illetve a templom fenntartását. Konkrétan ez extra 35 embert jelent, illetve egy extra 54 milliós pénzügyi felelősséget. Hogy minden szép legyen és, hogy ne unatkozzak a 2007 év végére az igazgatóság -12 milliós hiányt termel(ne), amit persze valahogy meg kellene oldani. (Ez úgy értendő, hogy durva spórolás zajlik.) Hozzászoktam már a nagy számokhoz, de azért ez egy kicsit engem is megrogyaszt.
Emellett ezen a területen sok mataji végez szolgálatot, akik közül sokan idén szeretnének elmenni szülni. Emiatt a „munkaerő” területén is komoly nehézségekre lehet számítani.
Egy kicsit konkrétabbá akartam tenni a mostani dolgokat. Remélem elég szemléletesre sikerült. És ez csak egy igazgatóság.
Ui: Ha sok pénzetek van, akkor adakozhattok. A Krisna-völgyi honlapon megtaláljátok az adományozási lehetőségeket. 🙂
Month: January 2007
Mit tanultam héten? – 2007/4
Sokkal több dolgot meg tudok csinálni, mint amit gondolok magamról. A hatékonyságom ott kezdett nőni, amikor már nem volt energiám azon gondolkodni, hogy képes vagyok-e valamire vagy nem. Krisna vágyának megvalósulásában akadályok lehetünk vagy eszközök. Rajtunk múlik.
Tudod mi a Twitter?
A Doranskynal olvastam. Utólagos engedelmével, bemásolom ide a bejegyzését. 🙂
Fent vagyok a Twitteren én is. (twitter.com/manorama) Ha akarsz csatlakozz. Megoszthatod, hogy épp mit csinálsz.
Ezen kívül az is érdekelne, hogy amúgy mi ennek az értelme?
“Néhány hónapja, még indulás környéki állapotban kipróbáltam az Odeo alkotóinak legfrissebb találmányát, a mobilon leggyakrabban elhangzó “mi újság?” kérdést piacosító Twittert. A szolgáltatás nagyjából annyit tud, hogy meg lehet bele hívni az ismerősöket, majd lehet őket kilóra státusz üzenetekkel bombázni minden elérhető csatornán azzal, hogy hol vagyok, vagy éppen mit csinálok. A dolognak nem sok értelmét láttam , hiszen a gtalktól kezdve már szinte minden im kliens képes arra, hogy ezt a funkciót ellássa, na de most!
Balázs tegnap elmondta, hogy lehet ingyenes sms értesítést kérni a beérkező üzenetekről, amiből ma vicces Twitterezés kerekedett és így teljesen más megvilágításba került az egész! Pillanatok alatt fel lehet fűteni az sms fiókot a mobilon, és ha arra vágysz, regisztráció után bármikor megkaphatod az ismerősök világba kiáltott üzeneteit… egy szóval ügyes.”
Miről írjak?
Most 3 témaötletem van. Melyikről írjak?
-A horogkereszt és szvasztika
-Rasszizmus a Big Brother házban
-70 millió ember a Kumbha Mela fesztiválon
Mit veszíthetek?
Csak attól tudsz elvenni valamit, aki azt gondolja, hogy valami az övé.
Vége a maratonnak
Most ért véget egy intenzív, vezetési, pénzügyi, mindenféle gyűléssorozat maraton. Elég stresszes volt és eléggé kimerültem. Szeretem a multi taskinget, de ez már nekem is túl sok volt. A végére már a nyakam is beállt, és eléggé fájt. Ma itt vagyok Pesten. Elmentem egy fürdőbe és több órát ott töltöttem. Egyedül. Kellett. Az egyedüllét is, de a 42 fokos melegvíz is. Mostmár jobb.
Krisna-völgy felülnézetből
Korábban már mutattam, hogy néz ki Krisna-völgy felülnézetből (Google Earth).
Azóta készítettek egy sokkal jobb képet. Az így néz ki.
Ilyen az élet?
A napokban kettőkor keltem. Nem azért, mert kell, vagy mert így tervezem. Hanem csak így alakul. És fáradt sem vagyok. Legalább nem nagyon.
Gaura Sakti prabhu blogján már biztos olvastátok, hogy itt van egy mataji, Pávani, aki néhány napon belül el fogja hagyni a testét. A gyomorrák utolsó fázisában van. Enni már több hete nem tud, inni max 4 dl vizet naponta. Aludni is csak egy kicsit. A bhakták rendszeresen járnak hozzá japázni, énekelni, felolvasni. Nagyon szereti ezeket. 0-24 órában van nála ápoló. (Felváltva, bhakták.) Reggel, miután felkeltem, gondoltam a templomba menetel előtt beugrok hozzá. Így is volt. Ott japáztam. Segítettem neki egy kicsit. Feljebb kellett rakni az ágyon. Már szinte csont és bőr. Lelkileg viszont nagyon aktív. Békés. Ilyenkor már morfiumozni szokták az betegeket, de fájdalomcsillapítót is csak néhányszor vett be. Hősiesen viseli a dolgokat.
Szóval így telt a reggelem. Nekem – azt hiszem, meg remélem, hogy – sok ilyenem lesz. Neki pedig, valószínű, hogy már nem. Ilyen az élet? Ilyen az élet…