Megbocsátott a pápa és Berlusconi is

Silvio Berlusconi, Olaszország miniszterelnöke, megbocsátott a támadójának. Decemberben egy zavart elmeállapotú férfi a milánói, fémből készült dóm szobrával arcon dobta.

Ugyanezt tette a pápa is. A karácsonyi szent mise kezdetekor egy hívő, egy korlátot átugorva próbálta megérinteni. Megragadta a pápa ruháját, aki elesett.

Mindketten bejelentették a sajtónak, hogy megbocsátanak a támadójuknak.

Az emberi ösztön arra sarkall bennünket, hogy támadás esetén azonnal vissza támadjunk. Szemet szemért, fogat fogért. Szinte minden fejlett civilizáció egyik alaptétele, hogy bocsássunk meg annak aki bántott bennünket – akár testileg, akár érzelmileg. Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel.

Bocsi, bocsánat
Szóval a pápa és Berlusconi után már csak mi vagyunk hátra. Itt az ideje, hogy megbocsássunk azoknak, akik bántottak vagy megsértettek bennünket.

Amputált szépségverseny döntős! Karma?

rossz_karmaAz indexen olvastam, hogy a Miss World brazil szépségverseny kétszeres döntősénél félrediagnosztizáltak egy súlyos baktériumfertőzést. És mire észbekaptak már késő volt: amputálni kellett a kezeit és a lábait is.

Egy pillanatra én is ledöbbentem. Most képzeld magad a helyébe. A szépségiparban dolgozol. Ami azt jelenti, hogy a külsőddel keresed a kenyered. Most kaptál ajánlatot egy modell ügynökségtől. És erre beüt egy ilyen teszt. Levágják a kezeid és a lábaid. Na, ez még akkor is nagy teszt, ha nem a szépség business területén dolgozol.

Nos, nézzük ennek a dolognak a filozofikus megközelítését. Valószínű, ha a lány életét nézzük abból nem következik ez az esemény. Szóval, akkor miért történik ilyen egy látszólag ártatlan emberrel? Mielőtt megismertem a keleti filozófiát egy kicsit borúsan néztem a világra. Elég irracionális helynek tünt. Valakivel jó dolgok történnek, másokkal meg rosszak. Csak úgy minden ok nélkül.

A keleti gondolkodásmód alapja, hogy a világban semmi sem történik véletlenül. Mindennek oka van. És általában nem más az oka a körülöttünk lévő dolgoknak, hanem mi magunk. Az egyik legfőbb törvény a szemet szemért, fogat fogért. Csak itt nem lehet átejteni, lefizetni, megzsarolni a rendőröket, bírókat. Szigorú számadás van. Azt csinálunk, amit akarunk, csak tudnunk kell, hogy annak visszahatása van.

Miért történnek rossz dolgok jó emberekkel? A karma miatt. Azaz a jó emberek korábban rossz dolgokat csinálatak és ennek “élvezik” a visszahatását. Ez a kedves lány is. Valamikor beletenyerelt valami dologba, ki tudja mibe. Most meg amputálni kell a kezeit és a lábait. Aztán, ha életben marad, lesz ideje gondolkozni. De egy kis keleti gondolati ráhatás nélkül mit fog kihozni? Sajnálom szegényt.

Ilyen a karma törvénye. Kegyetlenül pontos, nem felejt, de kiszámítható.

Nos, szép napot mindenkinek. Csak óvatosan! 🙂

Szmogriadó! Na és?

szmog2A mai napon Demszky Gábor szomgriadót rendelt el Budapesten. Ennek eredményeképpen ma csak a páratlan rendszámú kocsik közlekedhetnek. Amit én használok az pont páros.  Szóval, ma nincs autóhasználat. 🙁

Mondjuk ez engem nem nagyon visel meg. Főleg azért, mert az utóbbi fél évben nagyon sokat BKV-zem – bérletet vettem. Praktikus, mert közel van a Hév megálló, kiszámítható, hogy mikor közlekedik. A vérkeringésbe jutva pedig mindenhova el lehet jutni.

Egy kicsit ránk jár a rúd. Gazdasági világválság, gáz problémák, szmog riadó, globális klímaváltozás. Ezek hatásaival nap mint nap talákozunk. Most ez szmog dolog sokakat érint, kb. a budapesti az autóhasználók felét.

És most hogyan reagáljon erre az ember?

1. Egyik ötlet, hogy mindenki beszerezhet egy páros és egy páratlan rendszámú autót. És akkor, ha bármikor bárkinek eszébe jut valami korlátozás, akkor ez ránk nem lesz hatással. Ez talán még a most hanyatló autópiacra is élénkítő hatással lenne.

2. Vagy elkezdhetük Demszkyt anyázni szidni, vagy Gyurcsányt, vagy Orbánt. A politikusokat szidni igazi, populáris alternatíva. Na de most ők miért is hibásak? Ennyi mocskot még ők sem tudnak összehordani.

3. Vagy, a változatosság kedvéért, mi lenne, ha tartanánk egy 1 perces néma vigyázállást, amikor magunkba fordulhatnánk egy kicsit, hogy MI mit tehetnénk másképp. Mondjuk kezdjük azzal, hogy betartjuk ezt a korlátozást. Aztán meg más napokon is megpróbálunk BKV-vel közlekedni. Vagy… Biztos vagyok benne, hogy neked is sok ötleted van arra, hogy mit lehetne tenni.

Let’s do it!

Kérdés

Néhány napja Midani Nizár hozzászólt a blogomhoz:

“Téged mi vezetett el ahhoz, hogy Krisna tudatú hívő legyél? Te választottad Krisnát, vagy Krisna választott téged, vagy mindkettő egyszerre? Kinek javasolnád azt, hogy legyen Krisna hívő? Hogyan tekintenek a krisna hívők Krisztusra? Mit kaphatok a Krisna hívőkhöz való csatlakozással, amit a többi vallástól nem? Tudom, sokat kérdeztem egyszerre, de ha csak az utolsó kérdésemre kapok választ, nekem indulásnak az is megfelel, és előre is köszönöm szépen.”

1. Mi vezetett el ahhoz, hogy Krisna-hívő legyek?

Erről itt írtam korábban: http://mrd108.com/archives/2004/09/23/miert_lettem_krisnas

2. Kinek javasolnám, hogy Krisna-hívő legyen?

Mindenkinek. 🙂 Nekem nagyon bejött. Próbáld ki te is, aztán dönts! 🙂

3. Hogyan tekintenek a Krisna-hívők Krisztusra?

Krisztus Isten fia, Isten küldötte, aki az Isten iránti szeretetet hirdette. Ezért szent tanítóként tekintünk rá. Ha az ember összeveti a kereszténység és a Krisna-tudat tanításait, akkor sok hasonlóságot fedezhet fel bennük. Jelen vannak a kulturális, földrajzi különbözőségek jelen, de az alap tanításokban sok a hasonlóság.

4. Mit kaphatok a Krisna hithez való csatlakozással, amit a többi vallástól nem?

A Krisna-tudat minden hiteles vallást az Istenhez vezető útnak tekint. Az, hogy az ember ezek közül melyik utat követi rá van bízva. Egy hegyre többféleképpen is fel lehet jutni. Az ember fedezze fel, kutassa ezeket az utakat, és találja meg azt, amelyet a legközelebbinek érez magának, aztán kövesse azt.

Talán segít az, ha azt leírom, hogy én mit kaptam a Krisna-tudattól. Itt sok mindent felsorolhatnék, de két fontos dolgot szeretnék kiemelni:

-Holisztikus élet- és világszemléletet. A világot nem apró részleteiben látom, hanem teljes egészében. A tudományok manapság egyre kisebb egységeket próbálnak megérteni, de sokszor elveszítik a teljes képet, a lényeget. Ahogy Szent-Györgyi Albert is mondta: “Az élet titkát kutatva az atomoknál és elektronoknál kötöttem ki, amelyekben egyáltalán nincs élet. Valahol útközben kiszaladt az élet az ujjaim közül. Ezért most, idős fejjel, újra átgondolom a lépéseimet.”

-Holisztikus életmódot: A Krisna-tudat nem csak egy vallás, filozófia, hanem egy komplex életmódot, életvitelt is kínál a gyakorlójának. A filozófia, a kultúra, az étkezés, a táncművészet, az építészet, orvoslás, stb. mind szerves egységet alkot, és mindegyik középpontjában Krisna áll. Szóval, a Krisna-tudat nem csak a vallásom, hanem az életem is.

Emellett egy olyan közösséget találtam, ahol életre szóló barátságok születtek, ahol jól érzem magam.

Remélem, sikerült megválaszolnom a kérdéseidet. 🙂

hát ez az

azt kapjátok,
amit megérdemeltek

én is
még akkor is,
ha nem mindig szeretem

mert hát ez a karma
mindenki cipeli a saját keresztjét
letenni nem tudjuk
bármennyire szeretnénk

háborúk helyett

most műtötték
egy régi ismerősöm
veserákja volt
és már kezdett
tovább terjedni
most jobban van

a rák
mindent átható

nem kellenek már a háborúk,
hogy sok legyen az áldozat
naponta így is sokan halnak meg
a rák miatt

Mi az, amit Istennek a legnehezebb megtenni?

gyerekek válaszai

“Amikor fel kell függesztenie egy angyalt, mert az elaludt munka közben, vagy megpróbált elszerződni valaki máshoz.”
(Stacy, 10 éves)

“Nézni, hogy az emberek háborúznak. … Isten depressziós lesz, ha háborút lát.”
(Meryl, 9 éves)

“Fütyülni. … Isten öregszik, és lehet, hogy már nincsenek fogai, amik a fütyüléshez kellenének.”
(Leigh, 7 éves)

“A földet megteremteni. … Neki kellett az egészet csinálni, meg a vizeket is, de jó sokáig tartott… legalább hét teljes napig.”
(Aliya, 6 éves)

“Istennek az a legnehezebb, ha szenvedést kell látnia. … Azt szeretné, bárcsak anélkül is tanulságos lehetne az életünk.”
(Valerie, 10 éves)

“A legnehezebb? Ez könnyű. Lemondani egy elveszett lélekről.”
(Terence, 9 éves)

“Istennek biztosan nehéz kivárnia, hogy az emberek megértsék, mit is akar.”
(Koby, 10 éves)

“Nem tudja automatikusan olyan bölccsé és kedvessé változtatni az embereket, mint amilyen ő. … Nincs olyan felszerelése, amivel ezt gyorsan el lehetne intézni.”
(Stewart, 9 éves)

“Vitatkozni, hogy egy kérdéses embert a Mennyországba vagy a pokolba küldjenek-e.”
(Carey, 10 éves)

“Ha Isten egy kicsit is hasonlít anyukámra, valószínűleg nehezen tud lazítani. … Meleg fürdőt javasolok minden este.”
(Julianne, 8 éves)

“Nem szívesen engedi meg az angyaloknak, hogy elvégezzék helyette a munkája egy részét. … Isten mindig mindent maga akar csinálni, de a végén rájön, hogy ez lehetetlen.”
(Patrice, 11 éves)

“Az édenkertet rendben tartani és a kígyókat elkergetni. … Ez még mindig komoly gond a Mennyországban, és nem szeretnek spray-ket használni a környezetvédelem miatt.”
(Brooke, 8 éves)

Mit gondol Isten rólunk?

Gyerekek szavaival

“Ezeknek az embereknek nem lehet mondani semmit. … Úgy csinálnak, mintha ők teremtették volna a napot, a holdat és a csillagokat, nem pedig csak egy halom háztartási gépet meg diétás üdítőt.”
(Tony, 12 éves)

“Meg fognak döbbenni, amikor feljönnek a Mennyországba, és látják, hogy itt mindenen megosztozunk.”
(Ron, 12 éves)

“Sajnálom azt a nagy özönvizet meg a rombolást. … Remélem, már megbocsátották nekem.”
(Gretchen, 10 éves)

“Miért dolgoznak olyan keményen? Ötven óra hetente, ez nevetséges. Ezt egyáltalán nem akartam, amikor becsuktam előttük a Paradicsom kapuját.”
(Clark, 11 éves)

“Elszomorít, hogy ennyit bántják egymást. … Azt szeretném, ha ezt abbahagynák, és a virágokat szagolgatnák inkább, amiket teremtettem, ahogyan mi csináljuk itt a Mennyországban.”
(Sandie, 10 éves)

“Bárcsak nagyobb hűtőszekrényem lenne! … Akkor ráragaszthatnám a világ összes gyerekének a rajzait.”
(Marie, 6 éves)

“A földi embereknek többet kéne törődniük a vallással. … Talán egy csomag bibliai hősös kártya népszerű lenne a trafikban. … Hmm.”
(Erich, 11 éves)

“A legtöbb ember jót akar, de mindegyik folyton ideges. … Hát nem veszik észre, hogy mindegyikükkel vannak terveim?”
(Kyle, 10 éves)

“Bárcsak lennének az iskolákban kedvességórák is, a matekkal meg az olvasással együtt!… Akkor a srácok még jobban megismerhetnének engem.”
(Eduardo, 8 éves)

“Talán túl sok szabadságot adtam nekik.”
(Jeana, 10 éves)

“Az a sok hajléktalan ember elszomorít. … Remélem, nem vesztik el a hitüket, és ezután is hinni fogják, hogy rengeteg hely várja őket a Mennyországban, ha eljön az idejük.”
(Kirsten, 10 éves)

“Örülök, hogy tudják, a számítógépek csak játékszerek, és az emberek érzései számítanak igazán.”
(Sebastian, 10 éves)

“Azt akartam, hogy a világ minden népe jókedvű és sokszínű legyen, de azok az amerikaiak még vadabbak, mint gondoltam.”
(Nathaniel, 9 éves)

“Minden gyermekemet szeretem… de néha úgy megfájdul tőlük a fejem, ahogy egy istennek csak megfájdulhat.”
(Yoki, 9 éves)

Kérlek

Már olyan régóta küszködök. Ki tudja hány élet óta. Próbálok lelki ember lenni, de igazából nagyon vonzóak az anyagi dolgok is. És ez perec. Mert így egyik világban sem tudok elmélyedeni. Sem a lelkiben, de az anyagiban sem. Tudom, hogy a lelki az igazi. Sajnos az elmém kíváncsisága mindig eltereli a figyelmemet a valóságról. Persze élvezem ezeket az eltérítéseket, de valójában szenvedek is tőlük. Mégis, ez a édes-keserű íz tölti ki az életemet. Valójában csak folyik ki az idő a kezeim közül. Teszek-e valamit ez ellen? Nem. Mert kényelmes azt csinálni, amit az elme diktál. De, ha ilyen erős és elhatározott lenne a lelki dolgokban is, akkor már hihetetlen fejlődésen mentem volna keresztül. És, ha kitartó vagyok, valahogy rá tudom venni az elmémet, hogy a lelki dolgokkal foglalkozzon és csak abban találjon ízt, akkor ihaj-csuhaj de jó lenne!
Kérlek, kedves Uram, kedves Radhe-Syama, add hogy így legyen. Kérlek, add, hogy így legyen.

“Irtsák ki őket, csak ne tudjunk róla”

2007. március 13., kedd 6:36 InfoRádió / BBC

Komoly gonddal küszködnek malajziai buddhista szerzetesek, mivel a
tűzhangyák megkeserítik az életüket, kiirtásukat azonban tiltja a vallásuk.

A szerzetesek korábban egy kobrával osztották meg templomukat, mellette
meditáltak, de végül elfogták és egy közeli erdőben engedték szabadon.

A most gondot okozó tűzhangyák a templom szent fájáról potyognak az
imádkozókra.

A szerzetesek vezetője nem törődik a tűzhangyák fájdalmas harapásaival, de
tekintettel arra, hogy az imádkozók közül nem mindenki jutott ilyen messzire
a megvilágosodás útján, külső segítséget vár.

A kísérlet, hogy porszívóval gyűjtsék össze a hangyákat, nem váltotta be a
hozzá fűzött reményeket.

A buddhisták nem bátoríthatnak senkit arra, hogy ártsanak a hangyáknak, de a
szerzetesek vezetője szerint, ha valaki hívatlanul beállítana, és a
szerzetesek bevonása nélkül intézné el a hangyákat, akkor az szerinte a
világmindenség akarata lenne.