Mit gondol Isten rólunk?

Gyerekek szavaival

“Ezeknek az embereknek nem lehet mondani semmit. … Úgy csinálnak, mintha ők teremtették volna a napot, a holdat és a csillagokat, nem pedig csak egy halom háztartási gépet meg diétás üdítőt.”
(Tony, 12 éves)

“Meg fognak döbbenni, amikor feljönnek a Mennyországba, és látják, hogy itt mindenen megosztozunk.”
(Ron, 12 éves)

“Sajnálom azt a nagy özönvizet meg a rombolást. … Remélem, már megbocsátották nekem.”
(Gretchen, 10 éves)

“Miért dolgoznak olyan keményen? Ötven óra hetente, ez nevetséges. Ezt egyáltalán nem akartam, amikor becsuktam előttük a Paradicsom kapuját.”
(Clark, 11 éves)

“Elszomorít, hogy ennyit bántják egymást. … Azt szeretném, ha ezt abbahagynák, és a virágokat szagolgatnák inkább, amiket teremtettem, ahogyan mi csináljuk itt a Mennyországban.”
(Sandie, 10 éves)

“Bárcsak nagyobb hűtőszekrényem lenne! … Akkor ráragaszthatnám a világ összes gyerekének a rajzait.”
(Marie, 6 éves)

“A földi embereknek többet kéne törődniük a vallással. … Talán egy csomag bibliai hősös kártya népszerű lenne a trafikban. … Hmm.”
(Erich, 11 éves)

“A legtöbb ember jót akar, de mindegyik folyton ideges. … Hát nem veszik észre, hogy mindegyikükkel vannak terveim?”
(Kyle, 10 éves)

“Bárcsak lennének az iskolákban kedvességórák is, a matekkal meg az olvasással együtt!… Akkor a srácok még jobban megismerhetnének engem.”
(Eduardo, 8 éves)

“Talán túl sok szabadságot adtam nekik.”
(Jeana, 10 éves)

“Az a sok hajléktalan ember elszomorít. … Remélem, nem vesztik el a hitüket, és ezután is hinni fogják, hogy rengeteg hely várja őket a Mennyországban, ha eljön az idejük.”
(Kirsten, 10 éves)

“Örülök, hogy tudják, a számítógépek csak játékszerek, és az emberek érzései számítanak igazán.”
(Sebastian, 10 éves)

“Azt akartam, hogy a világ minden népe jókedvű és sokszínű legyen, de azok az amerikaiak még vadabbak, mint gondoltam.”
(Nathaniel, 9 éves)

“Minden gyermekemet szeretem… de néha úgy megfájdul tőlük a fejem, ahogy egy istennek csak megfájdulhat.”
(Yoki, 9 éves)