Budapesten

Ma egész nap Budapesten voltam. Gyűléseken ültem és vásároltam. Most csak egy vendég gépről tudok pár szót írni. Holnap megyek vissza Krisna-völgybe. Majd onnan írok részletesebben.
Góranga!

Hitehagyottan – Losing my religion

Tegnap 8-ig lent voltam az irodában. Amikor feljöttem az asramba (szerzetesi lakhely), akkor találkoztam egy bhaktával (Krisna-hívő). Kérdeztem, hogy mi van vele, s elmondta, hogy perecel (nem tudom, hogy ez a köznyelv szlengjeiben benne van-e, de kb. annyit tesz, hogy nehézségei vannak). Aztán 10-ig beszélgettünk. Elmondta, hogy aggódik azon, hogy biztosan tud-e hosszú távon szerzetesként élni. Nem túl magas-e a léc, s nem természetesebb-e, ha az ember inkább „normális”, civil életet él.
Beszélgettünk. Próbáltam megérteni, hogy mi is zajlik benne. Próbáltam neki segíteni. S nem csak azért, hogy „ne csökkenjen a létszám”, hanem azért, mert az ember életében igenis előfordulnak olyan időszakok, amikor elgondolkozik azon, hogy biztos jó-e, amit csinál. Ez természetes. Végül is így erősödik meg belsőleg az ember, a kételyein keresztül. Mert így nem csak belecsöppent az ember abba a helyzetbe, amiben él, s úgy maradt, hanem rendszeresen átgondolja azt. A „megtérés” – utálom ezt a szót, mert negatív vibrációja van, de most ezt használom – nem csak egy egyszeri történés, hanem rendszeresen zajlik. Ami változik az az a kétely, illetve a meggyőződés mélysége. A beszélgetés végén a bhakta kifejezte, hogy köszöni a segítséget. Úgy érzi hasznos volt.
A feladatom, hogy erősítsem mások hitét – legyen az egy Krisnás vagy egy ateista ember. Egy ateistánál, hogy felébredjen, egy Krisna hívőnél, hogy fennmaradjon, s erősödjön. Persze ezek után az ember eldöntheti, hogy mit csinál. Nincsenek rácsok, amik fogva tartanak bennünket. A szabad akarat a kezünkben van.

Szükség van szerzetesekre?

Ahogy egy társadalomban szükség van tűzoltókra, utcaseprőkre, orvosokra, ügyvédekre, stb, ugyanúgy szerzetesekre is. Ahogy a tűzoltó szerepe az, hogy eloltsa a tüzet, az orvosé, hogy a testet gyógyítsa, a szerzeteseké, hogy a lelket „gyógyítsák”. Ők azok, akik az embereket a lelki értékekre emlékezetik, tanítják. Én is azért vagyok pap, mert így másoknak segíthetek azzal, hogy megosztom az általam szerzett ismereteket, tapasztalatokat. Persze manapság nem annyira népszerű, ha valaki szerzetes lesz, de nem is divatból csinálom.

A rendőrségen

3 társam kint van Franciaországban, hogy ott segítsék a misszionárius munkát. Tegnap kaptam tőlük egy sms-t, hogy bevitték őket a rendőrségre. Kérdeztem, hogy minden rendben volt-e? Írták, hogy nem volt semmi gond, csak a szokásos ellenőrzés. A rendőrök ott sokkal gyanakvóbbak. Egy külföldi rendszámú autóval 3 fiatal srác – biztos lopni akarnak. Persze aztán amikor meg meglátták a papírjaikat, akkor azt kezdték nyomni, hogy itt nem lehet ilyet csinálni, meg, hogy különben is kitiltják őket az országból. Nem egyszerű a szerzetesi szolgálat.

Füstölgő cserépkályha

Nálunk is beköszöntött az ősz. (Mint, ahogy ez több blogban köztéma.) Az irodánkban cserépkályhával fűtünk. Erre jellemző, hogy amikor először begyújtanak, s amíg a kémény fel nem melegszik, akkor füstöl. Persze amúgy sincs rendesen megcsinálva. Úgyhogy a tegnapi kályhafüst tartósítótószerként működött, az egész iroda füstben úszott.

Ember tervez

Ma azt terveztem, hogy csak gyümölcsöt (szőlőt és banánt) fogok enni. Ez elég jól ment 4 óráig. Amikor az irodás bhakták megleptek egy tálca gesztenyepürével. Filóztam, hogy mi legyen, végül a püré nyert. Talán holnap.

21 – 14 – Egy megrázó mérkőzés

Ehhez a Mantra számhoz kapcsolódik egy történet. Ezt már beraktam a Kivagyok újságba is. Ott a cím miatt a 14 helyett 12 szerepelt. Sajnos a 14 az igaz. A végén megérted, hogy miért sajnos.
Egyik idegenveztőnk mesélte:
„Egy nyár eleji estén történt, Krisna-völgyben. Már zárni készültem az irodát, ahol dolgozom. Meleg, „ragadós” nap volt, fáradtan akartam elfordítani a kulcsot, amikor egy lány toppant elém. „Szia – mondta –, láttam, hogy ég a villany, gondoltam benézek.” Elárulta, hogy most érkezett stoppal. Egy barátnőjével beszélgetett nemrég arról, hogyan lehetne javítani az életén. Nehéznek tűnik, hiszen már vagy tíz éve drogozik, de nem az legfőbb baj az életében. Kérdeztem tőle, hogy akkor mi, mert az elképesztő volt nekem, hogy valakinek van még ennél is nagyobb gondja. „Tudod – folytatta – a barátnőmtől megkaptam a Mantra új cédéjét, és ő mondta, hogy hallgassam meg az első számot figyelmesen. Nagyon örültem a lemeznek, mert szeretem a zenéjüket. Amikor felraktam, és meghallgattam a számot, akkor döbbentem rá igazán, hogy mit csinálok. Tudod, nehéz nekem erről beszélni, de az van, hogy tizennégy abortuszom volt már. Ahogy meghallottam ezt a számot, és megint és megint, rájöttem, hogy nem akarom ezt többet. Neeeemmm aaakkaaaarrrooooommm!!! Ők krisnások, gondoltam lejövök ide Krisna völgybe.” Elkértem a telefonszámát, de ez elől elzárkózott. Mondtam neki, hogy a Szigeten, a Krisna sátorban ott lesz a zenekar, minden nap, keresse meg őket. Talán megteszi, talán nem. Aztán sírt. Talán értük is…”

Mama, én szeretlek

A Mantra együttes írt egy dalt, amelynek az a címe: Mama, én szeretlek… A honlapjukról le is tölteted a Letöltés/Mp3/Tetteim súlya menük alól.

Vigyázz, mert nem egy nyári sláger és nem tudod kikerülni, hogy elgondolkozz utána!

 

Mama, én szeretlek

Jéghideg a vas
A lábamhoz ér
Olyan nedves a padló
Ahogy folyik a vér

Ez az elsõ perc
Hogy itt vagyok

Mama, te félsz
Még nem tudom, miért
Hát nem azért jöttünk
Hogy boldogan éljünk
Nyílik az ajtó
Ki ez az ember
Mit akar tõlem
Mama, hova visz engem

Tényleg ennyi lenne egy élet
Mama, miért hagyod, hidd el
É n szeretlek téged
Miért nem megyünk
Együtt az úton
Ha megölsz nem lesz könnyebb
Azt hiszed, hogy még nem élek
Pedig, ha tudnád
Hogy mindent látok
Mindent érzek
Miért nem megyünk együtt az úton
Azzal, hogy megölsz, nem lesz könnyebb

Mama, te félsz
Most már tudom, hogy miért
Mert meg akarsz ölni
Te így akarsz élni
Ez egy õrült világ
Ahol az anya a fiát
Eldobja magától
Kitépi magából

Kérlek, ne ölj meg
Ez az elsõ perc, hogy itt vagyok

Comment 4 – Legrosszabb esetben

Tegyük fel, mi van akkor, ha nincs Isten, Krisna?
A Krisnások minden nap énekelnek, táncolnak, nagyokat esznek (azért vannak finom kaják is!) kiegyensúlyozott életet élnek, társadalmi szempontból komoly az erkölcsi értékrendjük, másokat nem bántanak. Egészséges életet élnek, nem mérgezik magukat és a világot. Persze boldogok is, mert az életüknek van értelme. Még, ha a teológia alapot el is hagyjuk, egy tök jó, boldog életet élnek. Szóval, ha van Isten, ha nincs, mind a két esetben jól járnak…. 🙂