Ehhez a Mantra számhoz kapcsolódik egy történet. Ezt már beraktam a Kivagyok újságba is. Ott a cím miatt a 14 helyett 12 szerepelt. Sajnos a 14 az igaz. A végén megérted, hogy miért sajnos.
Egyik idegenveztőnk mesélte:
„Egy nyár eleji estén történt, Krisna-völgyben. Már zárni készültem az irodát, ahol dolgozom. Meleg, „ragadós” nap volt, fáradtan akartam elfordítani a kulcsot, amikor egy lány toppant elém. „Szia – mondta –, láttam, hogy ég a villany, gondoltam benézek.” Elárulta, hogy most érkezett stoppal. Egy barátnőjével beszélgetett nemrég arról, hogyan lehetne javítani az életén. Nehéznek tűnik, hiszen már vagy tíz éve drogozik, de nem az legfőbb baj az életében. Kérdeztem tőle, hogy akkor mi, mert az elképesztő volt nekem, hogy valakinek van még ennél is nagyobb gondja. „Tudod – folytatta – a barátnőmtől megkaptam a Mantra új cédéjét, és ő mondta, hogy hallgassam meg az első számot figyelmesen. Nagyon örültem a lemeznek, mert szeretem a zenéjüket. Amikor felraktam, és meghallgattam a számot, akkor döbbentem rá igazán, hogy mit csinálok. Tudod, nehéz nekem erről beszélni, de az van, hogy tizennégy abortuszom volt már. Ahogy meghallottam ezt a számot, és megint és megint, rájöttem, hogy nem akarom ezt többet. Neeeemmm aaakkaaaarrrooooommm!!! Ők krisnások, gondoltam lejövök ide Krisna völgybe.” Elkértem a telefonszámát, de ez elől elzárkózott. Mondtam neki, hogy a Szigeten, a Krisna sátorban ott lesz a zenekar, minden nap, keresse meg őket. Talán megteszi, talán nem. Aztán sírt. Talán értük is…”