Tegnap nem voltam az irodában. Inkább fent maradtam a szobámban, olvasgattam, japáztam, pihentem. Jól is jött mindez. Az emberre néha ráfér, hogy visszavonuljon a háborgó tenger hullámai elől. Sok mindent kell csinálnunk, sokat dolgozunk, sok emberrel találkozunk, de szakítunk-e időt arra, hogy a naptárunkba bejegyezzünk magunkkal is egy megbeszélést? Amikor nem menekülünk magunk elől más pótcselekedetkbe. Amikor nem menekülünk a munkánkba, az emailekbe, a tévézésbe, az alkoholba, a felületes társasági életbe, hanem vesszük a bátorságot és szembenézünk magunkkal? Megfigyeljük énünk, helyzetünk jó és rossz oldalát. Elgondolkodni, hogy hol vagyunk, jó irányba megyünk-e. Ha igen, akkor az erősíti az eltökéltségünket, ha meg nem, akkor irányt tudunk változtatni, mert nincs annál rosszabb, mint amikor az ember rohan – csak rossz irányba.