Tegnap a lelki tanítómesterem, aki Indiában van, megkért SMS-ben, hogy intézzek el neki egy dolgot. Amikor visszaírtam, hogy megtörtént, akkor kérdezte, hogy vagyok. Visszaírtam, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, egy kicsit túlpörgettem magam és idegileg egy kicsit megviselt. Ezután visszaírt, hogy ha van kedvem kimehetnék hozzá egy kicsit pihenni. Erre azért nem számítottam. Ez egy nagyon jó lehetőség, mert így lehetőségvan a társulásra. Bár itthon is sokszor tudunk beszélgetni, de azért másabb ott kint, amikor szinte csak ketten vagyunk. (Jelen esetben még egy személy ott van.) Először egy kicsit megijedtem, mert ott most nagyon meleg van. Kb 40 és 50 között. Én meg nem vagyok ennyire melegvérű. (Vagy túl az vagyok. Na mindegy. A lényeg, hogy nem bíroma meleget.) Másodsorban pedig nem Indiába mennék pihenni, mert az ottani kultúrsokk még rám is hatással van. Végül úgy döntöttem, hogy megyek, mert egy jó lehetőség, hogy együtt legyek a lelke tanítómesteremmel, most nem kell mást intéznem kint (vásárlás), és ezért talán nem lesz olyan meleg, mert csak egy hétig lennénk a meleg szférában, aztán átmennénk a Himalájákhoz (ne nem a Mount everestre, hanem csak a lábához), és ott meg kellemesebb az idő. Izgatott vagyok. Elkezdtem a készülődést. Nem tudom onnan hogyan tudok majd írni, de ez az első napokban kiderül. Várhatóan csütörtökön indulok. 🙂