Ma reggel a Bhagavatamot 5. énekét olvastam. Az utolsó fejezete a pokol bolygókról szólt. Elég extrém leírások taláhatók benne. Brrr…
Általában az emberek nem hisznek a pokolban. Ezt az egészet csak az uralkodók, a vallási vezetők találták ki, hogy az embereket manipulálhassák, kontrollálhassák. És különben is a vallás csak menekülés a világtól. De sajnos van pokol. A karma törvénye utolér bennünket és megkapjuk a cselekedeteink visszahatását. Hívhatjuk ezt bárhogy. Van, amikor egy másik bolygóra kell kerülnünk, ahol ezt letudhatjuk. De az a szenvedés, amit most is tapasztalunk, szintén a múltbéli tetteink visszahatásának letöltése. A betegségeink, a nehézségeink, a depressziónk is büntetés.
Nem hiszek benne… Ez inkább azt jelenti, hogy nincs róla tapasztalatom, emellett bármi, ami hithez kötődik, az hülyeség.
De nem hiszünk az AIDS-ben sem. Azt csak mások kaphatják el. Amikor az alkalmi kapcsolatokkal szexel az ember, akkor biztos, hogy nem lehet semmi baja. Hát miért lehetne?
Egyébként sokan nem hisznek a börtönben sem. Illetve maximum úgy, hogy oda csak mások kerülhetnek. Mindenki csinálhatja a hülyeségeit, lophat, csalhat hazudhat. Amíg el nem kapják. De végül mindenkit el fognak kapni. Vagy a rendőrök, vagy mások. A karma törvénye biztosan.