Az ember addig boldog, amíg nem törekszik rá, hogy boldog legyen.
Amint az ember túlzott erőfeszítést tesz arra, hogy boldog legyen, akkor szenvedni fog, mert többet akar, mint a karmája alapján járna neki. A boldogságért és a szomorúságért nem kell erőfeszítést tenni. Jönnek azok maguktól.
Mit gondoltok róla?