A Krisna hívőknél a szerzetesek néhány tanuló év után megházasodhatnak. A tapasztalat az, hogy a legtöbben ezt meg is teszik. Mivel a Krisna-tudat nem csak egy vallási példát szeretne állítani, hanem egy ideális társadalmi rendszert bemutatni, ezért (is) hoztuk létre Krisna-völgyet, ami lehetőséget ad azoknak a házasoknak, akik szeretnének egy missziós munkában részt venni, illetve egy a lelki élet gyakorlásához ideális helyszínt keresnek. Este még fél nyolckor kezdődött egy egyeztető gyűlés Radhikával és a jövendőbeli férjével. Ennek apropója az volt, hogy jövő hét pénteken lesz az esküvőjük. Az egyeztetés amiatt szükséges, hogy Radhika Krisna-völgy Társadalmi Kapcsolatok Osztályának, azaz PR osztályának oszlopos tagja. Mivel ezt a szolgálatot már elég régóta végzi, ezért minden fontos megyei vezető, parlamenti képviselő, polgármester, komolyabb üzletember, stb ismeri őt, illetve sokaknak rajta keresztül van kapcsolata Krisna-völggyel. Ebből kifolyólag a legtöbb kapcsolata szeretne eljönni és megnézni, hogy milyen egy indiai esküvő, illetve elsők között szeretne gratulálni az ifjú párnak, a régi ismerősnek. Szóval az esküvő részleteit egyeztettük.
Ezek után meghívott az egyik barátom, hogy pasztát csinált, s lenne-e kedvem megkóstolni. Volt. Nem tudom, hogy miért, de hihetetlen mennyiségű csilit rakott bele.
Persze, az egyik múltkori e-mailes visszajelzés után, már látom az egyik szélsőséges hangvitelű blogon a Krisnások megverését fontolgatják egy ilyen bejegyzés után. A negatív jellegű kritikát elfogadom, de csak akkor, ha vannak hozzá érvek. Ha csak fikázni akarnak, akkor meg úgy sincs értelme reagálni, mert ha van sapka a nyuszin, azért verjük el, ha meg nincs azért.
Aztán miért lenne baj, ha egy szerzetes néha gesztenyepürét meg pasztát eszik? Nem arról írtam, hogy a legújabb luxus autómat vettem meg és, hogy a háremem 5, egzotikus országokból származó, gyönyörű csinibabával bővült. Legyünk már egy kicsit érettebbek! Meg hát most én nem azt írom le, hogy milyennek kéne lenni a mindenki által elképzelt, ideális szerzetesnek, hanem, hogy bemutassam, hogy milyenek vagyunk igazából – mi is emberből vagyunk. A gyengeségeinkkel, nehézségeinkkel együtt. Próbálkozunk. Sokan mások még ezt sem teszik meg. És emellett vannak olyanok szerzetesek is, akiket nem érdekel a gesztenyepüré. De én nem az vagyok. És egyelőre én kezdtem el blogolni. És azoknak írom, akik kíváncsiak erre.
Ne egy nevetséges ok alapján ítéljünk meg valakit. Nézzük a teljes képet, hogy mi mást tesz még, s értékeljük az egészet.
Na, ezt most jól megaszondtam… Mit ki nem lehet hozni egy jól induló, kis esküvői témából. 🙂
Góranga!