A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének állásfoglalása a kábítószerekkel kapcsolatos társadalmi kérdésekről
A hinduizmus világvallásának vaisnava ágát képviselő közösségünk aggasztónak találja a hazai droghelyzetet. Becslések szerint ötvenezer drogfüggő él az országban, a rendszeres drogfogyasztók száma minimum százezerre tehető, és legalább további négyszázezren kipróbáltak már valamilyen kábítószert.
Értékesnek tartjuk azokat az állami és civil kezdeményezéseket, amelyek a drogprobléma megelőzésére, illetve a kábítószerek által okozott károk ellensúlyozására irányulnak. Szükségesnek tartjuk a fogyasztókkal és a terjesztőkkel szembeni hathatós jogi fellépést, hogy a kábítószer-használat ne válhasson társadalmilag elfogadottá.
Nem értünk egyet az úgynevezett “könnyű drogok” legalizálása érdekében tett erőfeszítésekkel, hiszen az esetek egy részében kisebb hatású kábítószerek használatáról térnek át a keményebb drogokra e szerek áldozatai.
Véleményünk szerint az állami és helyi szintű döntéshozóknak határozott lépéseket kellene tenniük a legális drog, az alkohol fogyasztásának visszaszorítása érdekében is, amely több társadalmi problémát okoz, mint az összes többi kábítószer együttvéve.
Filozófiánk szerint a mámorítószerek használata nem fér össze az őszintén gyakorolt vallásos élettel. A lelki avatásban részesült Krisna-hívők fogadalmuk alapján nem fogyasztanak semmiféle mámorítószert.
Az ősi indiai írások azt tanítják, hogy az élvezeti szerek nem képesek az embert tartós belső boldogsághoz juttatni. A szenvedélybetegségek alapvető oka az emberi elme elégedetlenségében keresendő, így a jog eszközei, valamint a felvilágosító és rehabilitációs munka önmagukban nem jelentenek megoldást. A valódi elégedettség valamilyen lelki folyamat követése révén, a boldogság magasabb rendű, spirituális forrásai segítségével tapasztalható meg. A Krisna-hívők Isten neveit ismételve rendszeres mantra-meditációt végeznek elméjük tisztaságának megőrzése érdekében.
Egyházunk 1989-es állami bejegyzése óta sok száz embernek segített megszabadulni a drogokhoz való kötődéstől, függetlenül attól, hogy vallásunk követőjévé váltak, vagy nem. Tapasztalatunk szerint a meditációból és más lelki gyakorlatok végzéséből származó belső tapasztalat biztosítja a legnagyobb lelki erőt ahhoz, hogy valaki feladja a kábítószerek iránt ragaszkodását, vagy hogy sohase próbálja ki őket.
Úgy gondoljuk, hogy az egyházak feladata ezügyben elsősorban az, hogy a szentírások mértékletes életmódra bátorító üzeneteit tolmácsolják a társadalom felé. A kábítószerek által okozott súlyos társadalmi veszteségek alapján úgy véljük, hogy a világvallások képviselőinek a teológiai részletkérdésekben való eltéréseket félretéve, együttes erővel kell fellépniük az emberek lelki felvilágosítása és drogoktól való távoltartása érdekében. E gondolat jegyében kerül sor egyházunk rendezésében 2005.
október 10-én az “Erősebb-e Isten a drogoknál?” című vallásközi konferenciára.