Délelőtt fent maradtam a garzonban. Japáztam, olvastam és jógáztam, mint rendes kisfiúnak illik. Belenéztem az IKEÁ-s fa irattartó dobozomba, és megtaláltam a régebben készített jegyzeteimet. Ezek mások által tartott leckék jegyzetei, saját leckéim vázlatai, illetve a tanulásom jegyzetei voltak. Nem töltöttem sok időt veIük, de így is izgalmas volt. Elkapott a tanulási láz. Az elmúlt években annyi felé kellett figyelnem, szerveznem, kitalálnom, vezetnem, hogy pont arra, ami a legfontosabb, nem maradt elég időm. A döntés a kezemben van, hogy mikor mit csinálok, de emellett az intézmény szervezésével kapcsolatos dolgok is komoly súlyként nehezednek az ember vállára.
Persze a következő gondolatom az volt, hogyan fogom a jegyzeteimet rendszerezni. És ez főleg az újakra vonatkozik. A régiekkel szinte lehetetlen bármit is csinálni, mert egy füzetben jönnek egymás után, rendszertelenül. Aztán gondoltam, hogy számítógéppel már minden egyszerű, sokkal áttekinthetőbbek a dolgok, lehet javítani, meg ilyenek. De végül elővettem egy egyszerű füzetet, amiből ki lehet tépni a lapokat (perforálva van) és abba keztem írni. Pennával! Erről még nem is írtam, de beszereztem egy pennát és hozzá tintát. Az igazi, önfenntartó írás… 🙂
