Minek után a bhakták a reggeli meditációból, kirtanából és gabonából ízt merítettek, Govardhana-Lált kísérve a hegy felé vették útjukat, hogy a Külső-Galaberdán kaszájukat merítsék a búzatenger hullámaiba.
Aratásra készültünk. Gaura Sakti prabhu szerint – aki leckét tartott – az aratás nem közönséges dolog. Főleg nem az a mai időkben, s úgy, ahogy azt mi tesszük. Merthogy nem magától értetődő, hogy most itt búza nő, amiből élet lesz. A gabona minden ember számára az életet jelenti, egy különleges ajándék Krisnától. Mint ilyen, ugyancsak Krisnára emlékeztet bennünket, az Ő szeretetteljes gondoskodására, amivel fenntart bennünket. Ezért a gabonához is csak megfelelő alázattal lehet közelíteni.
Másrészről: emlékeznünk kell Srila Prabhupada szavaira is, aki szerint nem kell nagy, bonyolult dolgokat végeznünk, inkább termeljük meg az élelmünket.
A föld nagyon kegyes, mindenkinek adja a lehetőséget, hogy az életét egy áldozattá tegye Krisna örömére. A szükséges növényeket megtermelni és a teheneket védelmezni nem kíván nagy tudást, mint inkább eltökéltséget és cselekvést. Ez jelentősen leegyszerűsíti az életet, és több idő marad a lelki élet gyakorlására, arra, hogy a tudatunkat elmerítsük Krisnában.
Tehát szellemileg felkészültünk a tettre, majd vidám bhajana mellett pengő kaszák hasítottak a délibábot lehelő kalászok alá. Dőltek is rendre. A kaszások mögött sürgő marokszedő matajik kévéket kötöttek, Anthardi prabhu két lelkes kisökörrel elhordta azokat a mezsgyére. Ott felbuzdult bhakták cséphadarókkal várták a fekvő gabonát, hogy az magját hullajtva, s a széltől pelyváját felejtve a kisköves kézimalomba gurulhasson. Mint ahogy más sem, e malom sem magától őrölt, hanem személyes energiáját a legapróbb résztvevők egyike, Radhasyama fektette belé, s így kezdett halommá cseperedni a tálon friss liszt és gabonapehely.
Itt sem nyugodott sokáig, mert Candradoya prabhu odaadását – mint ízfokozót
– hozzátéve, finom étellé varázsolta Sri Govardhana-Lál örömére az előző nap készült föld-tűzhelyen.
A szalmát ökrökkel legyűjtöttük, s a föld védelmére ekék szántották be a napra került tarlót. Ekék, melyek mögött megfordult a farm apraja-nagyja, hogy eszközzé válhasson e nemes feladatban.
Reméltük, hogy Govardhana-Lált elégedetté tettük, s a Neki felajánlott első gabonából mindannyian tiszteltünk egy falatot. Ettől aztán hangos dalra fakadva kísértük vissza a templomba.
Így esett meg az aratás Krisna völgyében.
A képeket itt nézhetitek meg. A videót most szerkesztem.
Azért ez olyan csodálatos, nem? Olyan… nem is tudom: békés, időtlen…
A képeket nézve, és a bejegyzést olvasva úgy látom,
az idilli hangulat téged is megihletett: nagyon költőire sikeredett a beszámoló.
Szívesen ott lettem volna, kissé feltöltődni…
Helló Krisnások!
Sokszor szoktam Górangásokkal találkozni fesztiválokon és bírom őket.
Na a lényeg,hogy lenne 1 kérdésem remélem tudtok válaszolni!
Kowalsky tényleg nem krisnás már? Halottam több helyről is hogy keresztény lett.
Remélem nem igaz,de majd valaki biztos megmondja.
Góranga!
Oli: Nagyon szép rendezvény volt. Remélem, a következőn majd itt tudsz te is lenni.
Zotya:
A Kowa tényleg keresztény lett. Mivel nem beszélgettem erről vele, csak másoktól hallottam, hogy a bhaktákkal tartja a kapcsolatot és a Krisna-tudat felé is pozitív. Most egy más úton kísérletezik.
Tök jó ide “jönni” és egy kicsit lenyugodni… Nem tudom, miért, de nem tudom elfelejteni Krisnát. Pedig visszatértem a “rendes” kerékvágásba, de valahogytudom, hogy mégsem leszek ugyanaz…., mert mindíg az eszembe jut… Talán nem is olyan rendes az a kerékvágás….
Ha az ember egyszer találkozik Krisnával, akkor nem tudja elfelejteni. A hatása ott lesz egész életén át. Úgyhogy, jobb óvatosnak lenni. 🙂