Az egyik blogon az alábbi bejegyzést találtam a naplómmal kapcsolatban. Gondoltam megosztom veletek. Most írom rá a válaszom, amit hamarosan olvashattok.
„Ezen azért megütköztem kicsit. Egy normális, érdeklődő magyar emberből miért lesz krisnás? Persze leírja, hogy vonzotta fiatalabb korában az ezoterika, buddhizmus…én meg szeretem Bob Marleyt, mégsem leszek rasztafari. Nem vagyok lokálpatrióta vagy ilyesmi, az indián hitvilágot is lehet követni felőlem kis hazánkban, de mégis mi értelme van egy vallás mellett ennyire elköteleznie magát az embernek? Ezzel csak elvágja maga előtt az utat, hogy egészen különböző szemszögből lássa meg a dolgokat, elfogulttá vagy súlyosabb esetben fanatistává válhat. Nem fogom fel, hogy egy ember, aki mondjuk érdeklődik a vallások iránt, miért nem látja meg azt, hogy nincsen “egy igaz vallás”, semmi értelme egyet kiválasztani, és követni. Én az ilyen egyházszervezetbe való beépülésre mindig úgy tekintettem, mint valamilyen kapaszkodóra, ami után az ember akkor nyúl, ha reményvesztett, valamilyen közösségbe szeretne tartozni, ami “megvédi”, ahol később otthon érezheti magát. Szegény srác…azért a krisnásoknak is megvan a hasznuk, ha más nem, szigeten kaját főznek, ami ugyan ehetetlen, de legalább nem terheli meg a zsebünket. Ha választhatnék, mégis azt mondanám, hogy inkább éljenek normális, emberhez méltó életet szerencsétlenek, minthogy szigeten kotyvasszák a népnek a hasmenéssel fenyegető cuccaikat. Úgyis csak anyázzák őket.”