A mostani hotel személyzete fantasztikus. Nagyon figyelmesek. Amikor
idejöttünk, kérdezték, hogy kérünk-e étkezést. Mondtuk, hogy nem, más helyen
eszünk. Végül ma megint rákérdeztek, hogy miért nem eszünk náluk. Mondta, hogy
a vendégház mendzsere külön felhívta ránk a figyelmet, s mondta, hogy az ő
házában meg lehet főzni, a húsos ételektől teljesen elkülőnítve (ő is
ugyanolyan vegetáriánus, mint mi). Végül azt mondtuk, hogy kipróbáljuk. Finom
volt. Kiderült, hogy nem csak, hogy nála főzték, hanem ő maga főzte. Pont nem
értjük a motivációt. Azt hiszem, hogy több ez, mint üzleti megfontoltság.
A helyi, orisszai ételek eléggé sajátságos ízvilággal bírnak. Már ettem
ilyeneket, de mi főleg a bengáli konyha receptjeit készítjük, ami másabb.
Amikor az itteni ételeket eszem, akkor az nekem is olyan élmény, mint, amikor
az ember először eszik indiai fogásokat. Jó, de furcsa.
Beszélgettünk Gaura Sakti prabhuval és az volt a konklúziónk, hogy minden
területnek megvan a saját ízvilága, étkezési szokásai. Pl Bengálban, vagy itt,
ahol meleg van, nagyon sok rizst fogyasztanak, mert ez hűti a testet. Északon
pedig több egyéb gabonaféléből készült “kenyeret”, csapátit, mert az meg fűti a
testet. Ha ellátogatunk egy helyre, akkor jó ezeket a helyi ételeket
fogyasztani, mert nem véletlen, hogy ott azokat eszik. Biztosan egészségügyileg
is ott az a legmegfelelőbb. Még néhány napig ezeket eszem. Remélem, majd
megszokom… 🙂