Itt vagyok Vrindavanban. Nagyon kulonleges es lelki az atmoszfera. Mivel most van a legjobb ideje a zarandoklatoknak, ezert nagyon sokan vannak. Ezert ez higitja is a hangulatot. Sokan jonnek, akik nem veszik igazabol komolyan, inkabb csak azert jonnek, mert ez a szokas. Es ez az indiaiakra vonatkozik. Sajnalom, hogy itt csak nehany napot toltok, es ezt is elsosorban vasarlassal… 🙁
Kb 70 magyar Krisna-hivo jott meg ki ebben az idoben. Veluk jott a lelki tanitomesterem is. Minden este bhajant tartottak, ami kozos eneklo meditaciotjelent. Este is volt, es ez volt az utolso, mert mennek vissza Magyarorszagra.
Szombaton lesz egy fesztival Krisna-volgyben. Ez sok szempontbol nagyon kulonleges. Mint altalaban, Krisnat unnepeljuk. Most egy olyan formajaban, amit ugy hivnak, mint Govardhana Lal. (O a blogom muzsaja, a Lal szobol szarmazik a blogom cime… :)) Ezen a napon nagyon sok minden lesz. Mivel Lal szereti az edesseget, ezert ezen a napon mindenki hoz neki es tavaly pl 1,5 tonna edesseg gyult ossze. A fel templomszoba tele volt vele. Ez meg a tehenek unnepe is. Szoval nagy buli lesz, sok tanccal, eneklessel. Mar varom.