Öngyilkosság

Már néhány napja akartam róla írni, de csak most jutottam el odáig, hogy ezt meg is tegyem. Egy régi ismerősöm öngyilkos lett, felakasztotta magát. Békéscsabáról van az ismerettség, ő is Krisna-hívő volt. Amikor megismertem még nem volt semmi baja, viszont néhány évvel ezelőtt, egyik napról a másikra, elmebeteg lett. Ez nagyon megdöbbentett, mert nagyon pozitív volt és tele volt életenergiával. Az orvosok skizofréniát állapítottak meg nála. A testvére próbálta segíteni, de elég zavart volt. Sajnálom szegényt, hogy ezt tette.
A védikus írások azt mondják, hogy ha valaki öngyilkos lesz, annak, mint minden más tettnek, visszahatása van. Mindannyian lelkek vagyunk, s van egy durva anyagi testünk (az, ami látható), illetve van egy finomfizikai testünk (az auránk, ami nem látható). A tetteink és a vágyaink alapján mindig az történik velünk, amit érdemlünk. Amikor a meghatározott idő lejár, akkor elhagyjuk a testünket. A Krisna-hívők célja, hogy kikerüljenek ebből a körforgásból, s visszakerüljenek a lelki világba, Krisnához, ahol nincs több újjászületés.
Szóval, ha valaki öngyilkos lesz, akkor a karmája ellen próbál cselekedni, s hamarabb akarja elhagyni a testét. Viszont, ezt nem lehet. A durva testét tönkretette, de a következő testét még nem kaphatja meg. Ezért a finomfizikai testében kell még addig maradnia, amíg az idő le nem jár. (Az ilyen állapotot mutatja be a „Ghost” film is.) Az ember „jár kel”, senki nem látja, tele van vágyakkal, csak nem tudja azokat beteljesíteni. (A filmben ez másképp van.) Nem egy kellemes állapot. Az ember még frusztráltabb lesz, hiszen nem tudja beteljesíteni a vágyait.
Miért tette meg mindezek ellenére az ismerősöm mindazt, amit tett, miután már hallott mindezekről? Szabad akarata van. A döntési lehetőség a mi kezünkben van. Csak ne felejtsük el, minden tett visszahatásokkal jár.