Reggel, amikor átmentem a templomba a japa idő (amikor meditációs láncon a Hare Krisna mantrát mondjuk) közepénél egy kicsit negatívvá vált az elmém, kicsit depis lettem. Nálunk ezt úgy szoktuk mondani, hogy elmeszinten vagyunk.) Azon gondolkoztam, hogy igazából mennyire magányosnak érzem magam és, hogyha elnyelne a Föld, akkor se hiányoznék senkinek, maximum csak a szolgálatom, de nem a személyem. Ízlelgettem ezt a kis állapotot és igazából élveztem. Így van az ember ezzel, mert ilyenkor legalább valakinek (önmagának) fontossá válik, valaki foglalkozik vele. Amikor túljutottam a mélyponton, amikor az agyam az érzelmi oldalról átkapcsolt a gondolkodó állásba, akkor felmerült bennem, hogy ez tök hülyeség és, ha tudnák, hogy mi zajlik bennem, akkor biztosan sokan odajönnének hozzám vagy emailt írnának, hogy ez hülyeség és, hogy szeretnek és, hogy persze, hogy hiányoznék nekik. De mi van akkor, ha az ember nem tud átkapcsolni és nem tudja racionálisan szemlélni az eseményeket? Amikor ez nem csak 20 percre ugrik be ez a hangulat, hanem napokra, hetekere, akár hónapokra? Amikor az ember már annyira reménytelennek látja a helyzetet, hogy az öngyilkosságon gondolkozik?
Akkor komoly probléma van, mert az ember, mint társas lény nem tud így élni. És ki a felelős, ha tényleg öngyilkos lesz? Egy komoly részben önmaga, mert nem nyitott mások felé, nem hagyta, hogy segíthessenek, hiszen néma gyereknek az anyja sem érti a szavát. Másik oldalról pedig mi, azok, akik körülötte vagyunk, akik pedig természetesnek vettük a jelenlétét. Akik nem fejeztük ki eléggé, hogy fontos nekünk, hogy szeretjük. Egy kis gyakorlat ötlete jutott eszembe.
1. Készíts egy listát azokról az emberekről, akik fontosak neked.
2. Ezután egy másik listát, akikről úgy érzed, hogy téged fontosnak találnak. (Persze a két listában lesznek átfedések.)
3. Amikor ez megvan, akkor pedig írd le a nevek mellé, hogy mit tettél az utóbbi időben, hogy igazából (nem csak felületesen) kifejezd, hogy az a személy fontos neked és, hogy értékeled, amit csinál.
4. Ha úgy érzed, hogy tudsz fejleszteni ezen a területen, akkor tedd meg, hogy az amúgy sokszor elviselhetetlennek tűnő élet elviselhetőbbé válljon… 🙂