30 év.zip

Alap adatok
Lelki név: Manorama Das
Ebben a testemben 1975. március 8-án születtem Szeghalmon, 55 cm-esen, 3,8 kg-val.
Apám egy tsz-ben dolgozott, fuvarosként. Anyám háztartásbeliként élt otthon, később moziban dolgozott, jegyszedőként. Egyszerű emberek voltak. Dévaványán éltünk.
Két nővérem van. Az egyik 16, a másik 10 évvel idősebb nálam. Az egyikük tanár, a másik fodrász. A harmadik, legkisebb gyerek voltam. Nem voltunk gazdagok, de nem éreztem hiányát semminek. A gyermekkoromról szép emlékeim vannak. Visszahúzódó gyerek voltam. De valahogy mégis korán felelősséget raktak a nyakamba. Kisdobosként és úttörőként már örs- és rajvezető voltam. Minden közösségi munkában aktívan részt vettem. Szerettem ezeket a dolgokat csinálni. Mind a két szülőm rákos volt, és így korán eltávoztak. Az anyám 11 éves koromban, mellrákban, az apám 15 éves koromban, tüdőrákban. Végig ott voltam, ahogy leépültek, s mindezek nyomot hagytak bennem. Mielőtt messzemenő következtetéseket vonnál le, nem ezért lettem Krisnás vagy kezdtek a lelki dolgok érdekelni. Hatással volt rám, de az túl egyszerű magyarázat lenne.

Tanulmányok
A dévaványai általános iskolába jártam. Mindig kitünő voltam, de túl sokat nem kellett tanulnom hozzá. Matekból erős voltam. Több versenyen részt vettem.
A technikával való első kapcsolatom az volt, amikor egy SOKOL rádiót beraktak a gyerekágyamba. Nagyon izgatott. De az is, amikor először láttam világítós, zenélős kvarc órát. Szinte csorgott a nyálam. A szomszédban lakó tv szerelőnk számítógépe határozta meg a későbbi pályafutásomat, azaz, hogy programozónak jelentkeztem a békéscsabai Közgébe. 6-szoros túljelentkezés volt, de felvettek. Akkor nagyon trendi volt ez a szak. A középiskolában néhány tantárgyat megutáltam. Sajnos a matekot is, amit korábban nagyon szerettem. Magamban a tanárt hibáztatom. Nem jött be a stílusa és úgy érzem, hogy néhány ember kivételével lenézte az embereket. Persze ez szubjektív vélemény. Emiatt nem is merült fel bennem, hogy ilyen irányba tanuljak tovább.
Naponta kb 4-5 órát töltöttem az iskolába való utazással. Ebben az időben nagyon sokat olvastam. Szinte faltam a könyveket. Általában 1-2 nap alatt olvastam el egyet-egyet belőlük.
Gondolkoztam a továbbtanuláson, és filmes irányba szerettem volna tovább lépni. Felmerült bennem, hogy filmrendezőnek vagy operatőrnek tanulnék tovább. Ekkor sok művész filmet néztem és szerettem őket. Aztán gondoltam, hogy angol tanárnak tanulok tovább. Végül nem mentem sehova. De eddigre már megtanultam azt – ami ilyen iskolákból megtanulható – amire az életemben szükségem lesz.
Ezután elmentem egy munkanélküli átképzésre, ahol középfokú angol nyelvvizsgára készítettek fel. Ez egy évig tartott.
A vizsga után polgári szolgálatot teljesítettem a békéscsabai gyerek intézetben. Itt szellemi és testi fogyatékos gyerekek voltak. Az irodán végeztem a feladatokat, de így is átjött az intézmény hangulata. Ezek után lehetőség nyílott, hogy budapesten folytassam a polgári szolgálatot, a Krisna-templomban.

Lelkiség
A Krisna-tudattal 1991-ben, 16 évesen ismerkedtem meg, egy osztálytásnőm beszélt róla, s ennek hatására mentem el az ősszel tartott fesztiválra. Ezek után kezdtem el a Krisna-tudatot gyakorolni. Az iskolában többen is elmentünk a fesztiválra és rövidebb ideig többen is érdeklődtek a Krisna-tudat iránt, végül a csapat elmorzsolódott. Viszont, ahogy elkezdtem járni a programokra, megismerkedtem több másik bhaktával. A baráti köröm kiegészült újabb emberekkel. Nem teljesen tiszta a kép, hogy mit gondoltak rólam az osztálytársaim, de látták, ahogy folyamatosan egyre többet és többet veszek fel a vallás gyakorlatából. Akkorra már egy éve vegetáriánus voltam. Nem volt filozófiai oka. 17 éves korom óta japázok 16 kört (pont a születésnapomon kezdtem el!) A „világi” létem – azaz átmenet a gyermekkor ártatlanágából és a Krisna-tudat kezdetéig – egy évig tartott, amikor alkalmanként cigiztem, vagy ittam. Azóta egyszer sem, de nem is kívánom.
Az iskola és a tanfolyam befejezése alatt aktívan részt vettem a békéscsabai közösség életében. Rendszeresen szerveztünk ott programokat, illetve ételosztást. Egy elég lelkes kis csapat alakult ki. Azok közül szinte mindenki beköltözött már egy templomba. Néhányan persze ki is költöztek és kint folytatják a lelki életet. Az egyik bhakta, akivel a csapatot vittük, lehetőséget kapott, hogy Krisna-völgyben részt vehessen a menedzsmentben. Ezek után az én nevem is gyorsan felmerült, így kerültem 94-ben a Budapesti Templomba. Az egyházon belül a szolgálatom mindig is vezetés volt. Az első években persze főleg besegítettem, szerveztem, de később a véleményemnek már komoly befolyása volt.
Sokat tapasztaltam az elmúlt 14 év alatt. Végigéltem emberek gyarlóságait (igen, az intézmény is emberelből van, itt is előfordul), végigéltem, ahogy az egyház túljutott a kezdeti nehézségein, hibáin, s egyre professzinálisabban (ezt pozitív értelemben értem) működött, stabilizálódott. Végig éltem azt is, ahogy sokan csatlakoznak tanuló szerzetesnek és, hogyan költöznek ki az évek folyamán. Ami természetes és nem olyan drámai, ahogy az akkor tűnt. De azóta érettebbek lettünk, tapasztaltabbak.
1998-ban Krisna-völgybe rendeltek át a legjobb barátommal. Ő lett a farm vezetője, én pedig a helyettese. Az ideköltözésünkig a farm elért egy stádiumot, s mi onnan folytattuk. Addigra felépült a templom és beindult a turizmus. Az utóbbi években mi ezeket növeltük meg. Nagy kihívás volt mind a kettőnk részére és élveztem. Minden energiámat bele tudtam vonni.
Közben volt egy párkapcsolatom is. Nem volt sikeres. A természetünk más más volt. Hogy életem ezen területén mi lesz a folytatás még nem tudom. A Lál Kiadó felügyeletét is megkaptam. Ez a kreatív energiáimat köti le. A Vissza Istenhez Magazin az egyik legizgalmasabb kiadványunk. Az egyház internetes jelenlétét is felügyelem, de ez várhatóan az idei évben fog megújulni, azaz megújul a dizájn, illetve a programozása.
A blogolást fél éve kezdtem el. Nagyon élvezem, még akkor is, ha néha vannak ebben mély pontok. Persze lehetne ezt a blogot annyiféle képpen írni, és figyelembe veszem, ha írtok nekem. De még mindig az én blogom, és úgy írok, ahogy éppen kedvem van.

Mi lesz majd ezután?
Nem tudom, hogy a következő filejaim (40.zip, 50.zip) mit fognak tartalmazni. Remélem, az eddigi életem boldog folytatása lesz, még nagyobb kihívásokon túljutva, még érettebben, Krisna-tudatosabban szemlélve a világot.

És, hogy miért írtam ezt? Hát, mer’ ma van március 8-a!