Délelőtt chateltem Bobekkel a Gyalogló Chatről. Szóba került, hogy miért nem írok mostanában. Gondoltam néhány szót ejtek erről itt is.
Sokat utaztam és nem voltam internet közelében. De nem ez a fő probléma. Nincs kedvem írni. De ez érződött a bejegyzéseimen is. Nem tudom, hogy mások is így ünneplik-e az egyéves születésnapjukat, de nálam most ez jött elő. Tudom, egy blog történetében előfordulnak ezek, de nem tudom, hogy mi jön ki belőle. Nem, nem fogom bezárni a blogot, legalábbis nem szeretném. De most nehéz időszakomat élem. Úgy érzem, hogy töltődnöm kell, hogy legyen mit kiadnom magamból. És ezt elsősorban lelkileg értem. Folytathatom a Krisna-völgyi képeslap-szerű bemutatással, vagy azzal, hogy mikor hova utazok, ami mindig is része volt a naplómnak, de nem akarom, hogy csak ez legyen benne. Nem ezért kezdtem el a naplót írni, és nem ezért jöttök ide ti sem. Hát ennyi.
“És akkor most mi lesz?” Nem tudom. Türelem.