Végül nem megyek Indiába. Azokat a dolgokat (egyszerűbb ruhák), amik szükségesek, majd megrendelem. A többi dolgot meg halasztjuk. A mostani árukészletet árusítjuk ki. Nem is bánom. Igazság szerint nem szeretek Indiába menni. A lelki, kulturális öröksége jelentős, viszont a nyugat rágyakorolt hatása és az általános degradáció miatt a kosz, a zaj, a közlekedés és az ezekből eredő káosz még mindig kultúrsokként hat rám. Még úgy is, hogy már tízszer jártam kint. A szent helyeket szeretem, mert ott igazából lehet a lelki atmoszférát, töltődést tapasztalni, de sajnos a vásárlás közben nem ezzel találkozom, hanem a tizenmilliós városok nyomorával, a sikátorokkal. Ha belegondolok, milyen volt India a nyugati megszállás előtt? A leírások olyan lelki, kulturális és anyagi gazdagságról számolnak be, ami miatt érthető, hogy a nyugat miért szállta meg őket. Ennek a nyomai még ma is érezhetők. Főleg az emberek közti kapcsolatokban, a gondolkodásuk kifinomultságában. Főleg a komoly családi hagyományokkal rendelkező arisztokratáknál lehet látni és tapasztalni, hogy milyen volt az.