Erről még nem írtam.
Már előző este aggódtam egy kicsit. Miért? Azért, mert Aeroflottal utaztak. Ez sok mindent kifejez. Bármivel gond lehet. A csomagod súlyával általában szivatnak. Most ezzel nem volt gond, viszont nem engedték fel a mrdangákat (agyagdob), amiket vettünk. Mert ugyebár csomagba nem tudjuk feladni, mert akkor az garantáltan eltörik, de felengedni meg nem engedték. Pedig ezek nagyon jó mrdangák voltak…
Ezen kívül végül minden sikerült. A másik dolog, ami miatt aggódtam, az volt, hogy elérik-e a moszkvai csatlakozást. Írtam is a Radha Krisna prabhunak, akit megkértem, hogy jelezzen vissza. Mert ugye nem mindegy, hogy felmegy egy busz és kiderül, hogy esetleg csak egy másik napon lévő géppel jönnek Moszkvából. Sms-t ugyan nem kaptam, de végül egy másik matajinak küldött, és abban írták, hogy elérték.
Mielőtt kiértem a reptérre, beugrottam egy Auchanba, hogy vásároljak néhány dolgot Gaura Sakti prabhunak. De ugye egy ilyen misszió, még akkor is ha sietsz, minimum fél óra. Így pont utolsó pillanatra értem ki. De akkor meg kiderült, hogy a gép késik 40 percet. Így Vijaya prabhuval beszélgettem, aki szintén a reptéren volt. Jött a felesége (ő is kint volt Indiában), illetve pont ekkor jöttek a bhakták több országból a templomnyitóra. Izraelből egy kis csapat érkezett. Niranjana Maharaja pedig Dél Afrikából jött, illetve Angliából is jöttek néhányan.
Végül, miután nagysokára összeszedték a csomagjaikat, a bhakták jöttek ki „az ajtón” már látszott, hogy nagyon vágytak haza. Miután beszálltak a buszokba indultunk haza. Megérkezésünkkor hihetetlenül fújt a szél. De nagyon! Viszont a fogadó bhakták lelkesedése is ugyanilyen lelkes volt. Olyan fergeteges kirtan csapat énekelt, hogy a bhaktáknak majd kiugrott a szívük. Amikor kiszálltak, akkor mindenki kapott egy maha virágfüzért, amit Radha-kunda mama gyűjtögetett az elmúlt hónapban. A Krisnának felajánlott füzéreket minden nap elrakta. A virágok ugyan már elhervadtak, de nem is ez volt a lényeg. 🙂
A templomszobába – nagynehezen – bementünk, ott pedig először mindenki az oltár előtt imádkozott, majd a bhakták elkezdtek egymással beszélgetni. A találkozás öröme persze nagyon nagy volt. Mindenkit széles és szívből jövő nevetés díszített.
Szerencsére nem sok bhakta volt beteg, így szinte mindenki részt tudott venni a lakomán. (Mindenkinek nagyon ízlett!) Ezután hazamentek és a közvetlen környezetével folytatta az élménybeszámolót. De azt hiszem, hogy olyan fáradtak voltak, hogy sokan szinte egyből el is aludtak.
Nagyon jó, hogy újra itthon vannak! 🙂