Month: March 2006

Meghívtak a gurukulába, a gyerekek-tanárok palacsinta partijára. Elég szép felhozatal volt, mert volt túrós palacsinta, lekváros palacsinta, carobos palacsinta és fahéjas palacsinta. A februári hónapban szétszéledt a kis csapatunk, és néhányan közülük Indiában is voltak. Ezért egy kicsit átszervezték a tanrendet. De most már újra együtt a csapat és ennek „ünnepére” így készültek. A gyerekek nem csak a hivatalos tanterv anyagát tanulják, hanem a mindennapi élethez szükséges dolgokban is jártasságot szereznek. Például a múltkor kaptam Bhakta Das-tól egy nagyon szép kis szőnyeget, amit ő kézzel szőtt, illetve egy másik nap pedig almáspitét, amit meg ő sütött. Amikor itt volt a Bozóki kultuszminiszter, akkor ő is kapott is ajándékba abból a csuhé babákból, amit szintén a gyerekek csináltak.

Az utóbbi napokban több időt elvett a technika vívmányai által bogozott csomó kibogozása. Installálás és ilyesmik. De úgy néz ki, hogy nagyjából sikerült.
De emellett elkezdtem az angol nyelvű blogomat is. Miért? Ennek inkább az az oka, hogy eddig nem fektettünk erre elég hangsúlyt és nem nagyon tudták a világban, hogy mi történik Krisna-völgyben és Magyarországon. Szóval ez a blog ezt a hiányt próbálja pótolni.
Itt meg is nézheted.

Erről még nem írtam.
Már előző este aggódtam egy kicsit. Miért? Azért, mert Aeroflottal utaztak. Ez sok mindent kifejez. Bármivel gond lehet. A csomagod súlyával általában szivatnak. Most ezzel nem volt gond, viszont nem engedték fel a mrdangákat (agyagdob), amiket vettünk. Mert ugyebár csomagba nem tudjuk feladni, mert akkor az garantáltan eltörik, de felengedni meg nem engedték. Pedig ezek nagyon jó mrdangák voltak…
Ezen kívül végül minden sikerült. A másik dolog, ami miatt aggódtam, az volt, hogy elérik-e a moszkvai csatlakozást. Írtam is a Radha Krisna prabhunak, akit megkértem, hogy jelezzen vissza. Mert ugye nem mindegy, hogy felmegy egy busz és kiderül, hogy esetleg csak egy másik napon lévő géppel jönnek Moszkvából. Sms-t ugyan nem kaptam, de végül egy másik matajinak küldött, és abban írták, hogy elérték.
Mielőtt kiértem a reptérre, beugrottam egy Auchanba, hogy vásároljak néhány dolgot Gaura Sakti prabhunak. De ugye egy ilyen misszió, még akkor is ha sietsz, minimum fél óra. Így pont utolsó pillanatra értem ki. De akkor meg kiderült, hogy a gép késik 40 percet. Így Vijaya prabhuval beszélgettem, aki szintén a reptéren volt. Jött a felesége (ő is kint volt Indiában), illetve pont ekkor jöttek a bhakták több országból a templomnyitóra. Izraelből egy kis csapat érkezett. Niranjana Maharaja pedig Dél Afrikából jött, illetve Angliából is jöttek néhányan.
Végül, miután nagysokára összeszedték a csomagjaikat, a bhakták jöttek ki „az ajtón” már látszott, hogy nagyon vágytak haza. Miután beszálltak a buszokba indultunk haza. Megérkezésünkkor hihetetlenül fújt a szél. De nagyon! Viszont a fogadó bhakták lelkesedése is ugyanilyen lelkes volt. Olyan fergeteges kirtan csapat énekelt, hogy a bhaktáknak majd kiugrott a szívük. Amikor kiszálltak, akkor mindenki kapott egy maha virágfüzért, amit Radha-kunda mama gyűjtögetett az elmúlt hónapban. A Krisnának felajánlott füzéreket minden nap elrakta. A virágok ugyan már elhervadtak, de nem is ez volt a lényeg. 🙂
A templomszobába – nagynehezen – bementünk, ott pedig először mindenki az oltár előtt imádkozott, majd a bhakták elkezdtek egymással beszélgetni. A találkozás öröme persze nagyon nagy volt. Mindenkit széles és szívből jövő nevetés díszített.
Szerencsére nem sok bhakta volt beteg, így szinte mindenki részt tudott venni a lakomán. (Mindenkinek nagyon ízlett!) Ezután hazamentek és a közvetlen környezetével folytatta az élménybeszámolót. De azt hiszem, hogy olyan fáradtak voltak, hogy sokan szinte egyből el is aludtak.
Nagyon jó, hogy újra itthon vannak! 🙂

Most indulunk a budapesti templom beavatására. Kíváncsi vagyok, hogy fog kinézni. Illetve már várom, hogy lássam Puri Maharajot is. Őt is nagyon régen láttam. Majd mesélek, hogy milyen.

Holnap dél körül érkeznek a bhakták. Felmegyük elébük a reptérre. Majd együtt lejövünk és az összes farmos bhaktáva üdvözölni fogjuk majd őket.
Már várom őket! 🙂

Nemrég volt az a téli olimpia és ott az egyik korcsolyázó pár (Anastasia Grebenkina és Vazgen Azroyan) a Krisnás Govindam zenére táncolt. Hozzá kell tennem, hogy ez azon a lemezen jelent meg, amiben még George Harrison is szerepelt. Ennek Quicktime videóklippjét innen letölthetitek. (16. MB)

Most érkeztem meg Budapestről. Reggel nyolckor indultam, azóta nyomtam a pedált. Kicsit fáradt vagyok, de hallottam, hogy felkerültem a freeblog főoldalra és gondoltam, hogy ezt meg kell néznem. 🙂 Kedves volt, bárki is ajánlott.
A budapesti templomban is voltam.
Korábban úgy terveztem, hogy nem fogom megnézni az átadás előtt, hogy egyszer én is örülhessek valaminek, hogy csak akkor látom, amikor már kész van (mert általában egy csomó dologban benne vagyok és így nem tudom a végterméket úgy látni, mint, amikor az ember először látja.) Végül mégis bementem és megnéztem.
Hétfőn lesz ugyan az átadója, de az én szememben – mármint egy építkezés szempontjából laikus szemében – lehetetlen, hogy addigra elkészüljön. Most kb 30-40 ember dolgozik 0-24 órában, hogy minden meglegyen. Vijaya prabhu azt mondja, hogy készen is lesz. Elhiszem neki.
Találkoztam néhány indiaival és elhívtam őket a megnyitóra.
Plusz a Govinda étteremben találkoztam egy blog olvasóval, és vacsoráztunk egyet. Nagyon örültem, hogy tudtunk találkozni, de úgy tűnt, hogy ő is. 🙂

14 éve, pont a mai napon kezdtem el 16 kört japázni. Nem mondom, hogy mindig jól csináltam volna, de most így leírva és átgondolva ez nagyon nagy idő. Remélem, mostmár így lesz az idők végeztéig. (mármint, hogy legalább ennyit fogok japázni.) 🙂