A szegedi központba pont hatra érkeztem. Addigra a bhakták már összegyűltek. Jó sokan voltak, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy csak az előző nap szóltam nekik. Egy kicsit bhajanoztunk. Elterveztem, hogy milyen dallamot fogok énekelni, és egy teljesen más jött ki belőle. Valahogy a zenélés, éneklés háttérbe szorult az életemben, legalábbis nem sokat fejlesztettem magam ezen a téren az utóbbi években. Ez a kis korút arra is felhívta a figyelmem, hogy ezzel ismét érdemes foglalkozni, hiszen a Krisna-tudat zene, tánc, filozófia, étkezés körül forog. 🙂
A központ szépen néz ki. Itt is sok a gyerek, de itt már inkább a tizenévesek vannak többen. Az egyik szülő odajött hozzám és kérdezte, hogy a nyáron lejöhetnének-e a gyerekek a farmra egy hétre, és képeznénk-e őket a Krisna-tudat tudományának bizonyos területein. Örültem neki, hiszen nagy segítség az ember életében, ha már ilyen korán megismerkedhet olyan dolgokkal, amivel pl én csak később, huszonévesen tanultam meg.