Missziós munka

Az isztambuli látogatásom célja nem a turisztikai látványosságok megtekintése (ez inkább csak természetes velejárója), hanem a könyvkiadással kapcsolatos információk gyűjtése. Voltam már több könyvesboltban, megnézni, hogy milyenek. Az egyik feltűnő dolog az volt, hogy sok könyv van, de minden témából csak valamennyi. A vásárló meg van védve, hogy egy témában ne kelljen túl sok könyvvel találkoznia. Nem tudom, hogy tudatosan csinálják ezt, és szűrik-e a könyveket, de egy szempontból tetszett. Másik szempontból kifejezte azt, hogy nehéz bekerülni a helyi könyvpiacra.
A legjobb az lenne, hogy a világ többi részén bevált módon, a könyvosztóink keresnék meg az embereket a házuknál, az utcákon. Sajnos ez itt nem lehetséges. Az iszlám szinte kizárólagossága miatt még a keresztény misszionáriusokat sem szeretik. Szóval ez a terület kizárva. A könyvesboltba való bekerülés nehéz, de ott amúgy sem fogyna olyan sok ezekből a könyvekből. Nem az átlag bestsellerek, mint általában a vallásos témával foglalkozó könyvek. Persze megpróbálunk ezen a téren néhány kapcsolatot kiépíteni, de valószínű, hogy nem lesz ez a fő csatornánk.
Jó lenne, ha lenne egy éttermünk. A helyiek nagyon szeretnek enni, de a vegetáriánus étkezésnek nincs nagy kultúrája. Ezért hiányt pótolnánk ezzel. Ehhez viszont sok-sok bhakta kellene, ami itt nincs.
Reggel gondolkoztam, hogy fel kellene mérni, hogy mekkora itt az indiai populáció, de gyanítom, hogy nem olyan nagy. Ötletelünk, gondolkozunk. Megoldás egyelőre nincs, de láthatjátok, hogy nem egyszerű a misszionárius munka.
Most megyünk a kiadóhoz. Tárgyalni.