Manorama naplója

Az elmúlt hetek emailjei összegyűltek a levelesládámban. Most próbálok mindenkinek válaszolni. Az emailekkel kapcsolatban két üzemmódom van. Ha van rá kapacitásom, akkor azonnal, illetve egy nap alatt megválaszolom őket. Aztán, ha sok minden van, a figyelmem máshol jár, akkor ez akár jónéhány hétig is elhúzódhat. Türelem – a rózsa helyett – emailt terem… 🙂 Akik választ várnak, azok estére a postaládájukban olvashatják azt. Akik meg szoktak írni, azok meg most írhatnak, mert válaszolni fogok. Akik meg nem szoktak, azok meg azért írjanak. Felkészültem a levéldömpingre.

Tegnap nem voltam az irodában. Inkább fent maradtam a szobámban, olvasgattam, japáztam, pihentem. Jól is jött mindez. Az emberre néha ráfér, hogy visszavonuljon a háborgó tenger hullámai elől. Sok mindent kell csinálnunk, sokat dolgozunk, sok emberrel találkozunk, de szakítunk-e időt arra, hogy a naptárunkba bejegyezzünk magunkkal is egy megbeszélést? Amikor nem menekülünk magunk elől más pótcselekedetkbe. Amikor nem menekülünk a munkánkba, az emailekbe, a tévézésbe, az alkoholba, a felületes társasági életbe, hanem vesszük a bátorságot és szembenézünk magunkkal? Megfigyeljük énünk, helyzetünk jó és rossz oldalát. Elgondolkodni, hogy hol vagyunk, jó irányba megyünk-e. Ha igen, akkor az erősíti az eltökéltségünket, ha meg nem, akkor irányt tudunk változtatni, mert nincs annál rosszabb, mint amikor az ember rohan – csak rossz irányba.

Tegnap megjártam Budapestet. Először nem nagyon akartak sikerülni a dolgok, de végül összejöttek. Sikerült még jobban megutálni a budapesti közlekedést. Különösen a Vidámparknál lévő csomópontot. Aki nem járt még ott és nem próbál ott közlekedni, az biztosan leír néhány kört, mire megtalálja, hogy merre kell mennie. Nekem a tanuló napom tegnap volt. Minden irányt sikeresen kipróbáltam… 🙂
Néhány napja alkudozok egy domain névért, amit szeretnék a közeljövőben felhasználni. Próbáltam egy kissebb összeget felajánlani, de kiröhögtek. Végül $15,000 (3 000 000 Ft) kérnek érte. Ezen meg én kezdtem el röhögni. Gondoltam, hogy viccel, de nem, komolyan gondolta. Ezek után keresek egy másik domaint.

Ma elég sokat telefonáltam. (A T-Mobile jóvoltából, mint több céges telefon használói – ingyen.) Beszéltem a Vijaya prabhuval és mondta, hogy elkészült a Mantra új videóklipje. Sőt, még a remixet is újra remixelték. Meghallgattam őket és jók voltak. A régiben az egyszerűbb hangzás volt az izgalmas, a mostaniban pedig az aláfestő effektek azok, amik megdobják. A videóklip meg nagyon vicees… 🙂 Majd nézzétek meg!
Holnap Budapestre megyek egy-két dolgot intézni.

’Kószacica’ írta az öngyilkossággal kapcsolatban:
„Vannak fokozatok? Úgy értem – és akkor engedj meg egy példát: a volt barátom 3szor próbált meg öngyilkos lenni. Soha nem az volt a cél, hogy meghaljon, hanem az hogy ezt én lássam, és szenvedjek . Ha sikerült volna akkor annak durvább “következményei” lettek volna, mintha valaki “csak” kétségbeesésében vet véget az életének, mert nem lát más kiutat?”

A válaszom
Nem hiszem, hogy nagy különbség van. Ha sikerül, akkor talán az egyik jobban meglepődik, hogy mi történt, mert nem erre számított.
Ez inkább egy másik témát hoz fel bennem.
Olyan korszakot élünk, ahol mindig a legextrémebb módon kell kifejezni azt, amit mondani akarunk. Mostmár olyan erős ingerek vesznek körül bennünket – mind a mozik által gerjesztett illúzió, mind a média által túlzott világ, s sajnos mind a valóság amiben élünk – amik olyan mintákat égetnek belénk, amit sok esetben tudattalanul akarunk/kényszerülünk felhasználni a mindennapi életünk során. Mivel az embereknek mindig több kell, illetve a példányszámok miatt a média is mindig extrémebb dolgokat hoz előre – az amplitudót növelni kell. (Ezért mondták, hogy a valóságshowkban egyszer majd vér fog folyni. Én továbbmennék, lesznek még itt halálok is. Akár a régi gladiátorok idejében.) Ezért az emberek is ezeket a mintákat fogják majd követni. Ördögi kör, de valamikor ki kell szállni.
Sajnos még itt Krisna-völgyben is, amikor a házasságokban konfliktusok jönnek elő, akkor néhányan ezekhez az alternatívákhoz próbálnak nyúlni. (Ne felejtsük, mi is ebben a közegben nőttünk fel.) Szerencsére itt elég, ha csak rámutatunk ezekre, akkor egyből mindenki óvatosabbá válik, s finomabbá. Ki lehet finomabban is fejezni mindazokat, amikre most csak durva alternatíváink vannak. Meg kell tanulnunk, hogy ne csak a durva kommunikációból értsünk. Ezeket a módszereket keresni kell, kutatni, s alkalmazni. De a tendencia mindenütt jelen van. Van, aki küzd ellene, valaki nem.

Tegnap kaptam meg egy könyvet, ami a világon az összes főbb Krisna templom oltárát mutatja be. Nagyon exkluzív kiadvány. Nagyon szépek a képek is benne. Persze Krisna-völgy is benne van és az is természetes, hogy a mienk és a pesti templomról készült képek a legszebbek… 🙂
Ezen kívül ma még beszélgettem az egyik bhaktával, hogy hogyan lehetne Krisna-völgy gazdaságát optimalizálni, azaz a zsidókéhoz hasonlóan csökkenteni a pénz kiáramolását. Ez egy baromira komplikált téma, ezért nem is mentünk bele a részletekbe. Jó téma, de sok munka. A konklúzióm az, hogy az önefenntartáshoz vezető út nagyon összetett és biztos, hogy ez az életem arra fog rámenni, hogy ezzel kísérletezzünk.

Már néhány napja akartam róla írni, de csak most jutottam el odáig, hogy ezt meg is tegyem. Egy régi ismerősöm öngyilkos lett, felakasztotta magát. Békéscsabáról van az ismerettség, ő is Krisna-hívő volt. Amikor megismertem még nem volt semmi baja, viszont néhány évvel ezelőtt, egyik napról a másikra, elmebeteg lett. Ez nagyon megdöbbentett, mert nagyon pozitív volt és tele volt életenergiával. Az orvosok skizofréniát állapítottak meg nála. A testvére próbálta segíteni, de elég zavart volt. Sajnálom szegényt, hogy ezt tette.
A védikus írások azt mondják, hogy ha valaki öngyilkos lesz, annak, mint minden más tettnek, visszahatása van. Mindannyian lelkek vagyunk, s van egy durva anyagi testünk (az, ami látható), illetve van egy finomfizikai testünk (az auránk, ami nem látható). A tetteink és a vágyaink alapján mindig az történik velünk, amit érdemlünk. Amikor a meghatározott idő lejár, akkor elhagyjuk a testünket. A Krisna-hívők célja, hogy kikerüljenek ebből a körforgásból, s visszakerüljenek a lelki világba, Krisnához, ahol nincs több újjászületés.
Szóval, ha valaki öngyilkos lesz, akkor a karmája ellen próbál cselekedni, s hamarabb akarja elhagyni a testét. Viszont, ezt nem lehet. A durva testét tönkretette, de a következő testét még nem kaphatja meg. Ezért a finomfizikai testében kell még addig maradnia, amíg az idő le nem jár. (Az ilyen állapotot mutatja be a „Ghost” film is.) Az ember „jár kel”, senki nem látja, tele van vágyakkal, csak nem tudja azokat beteljesíteni. (A filmben ez másképp van.) Nem egy kellemes állapot. Az ember még frusztráltabb lesz, hiszen nem tudja beteljesíteni a vágyait.
Miért tette meg mindezek ellenére az ismerősöm mindazt, amit tett, miután már hallott mindezekről? Szabad akarata van. A döntési lehetőség a mi kezünkben van. Csak ne felejtsük el, minden tett visszahatásokkal jár.

Most frissítgetjük a Lál online bolt honlapját (www.lal.hu). Nagyon jó, mert már majd 200 termék van fent. Annyi mindent fel lehet még rakni, de még tárgyalnunk kell még néhány céggel, hogy jó árakat adjon.
Szóval irány mindenkinek a bolt és tessék vásárolni… 🙂

Hazafelé vezetve a Kossuth Rádióban egy vallásos műsor szólt. Örültem, hogy nem csak a véres hírek szólnak, hanem a lelkiség is előtérbe jön. Néha szoktam figyelni, hogy mit csinálnak más egyházak is, hiszen ugyanazt a terméket “marketingeljük” és ugyanazokkal a nehézségekkel kell nekik is küzdeni, amivel nekünk. Az ájtatos beszéd után egy érdekes témát boncoltak: Miért nem mentek el a hívő emberek a népszavazásra? Erről egy magasabb beosztású pap beszélt egy telefonos interjúban. Azt hangsúlyozta a beszédjében, hogy az, hogy a hívő emberek nem mentek el és, ha nemmel szavaztak az bűn. És nem egy megbocsátható bűn….
Remélem ebbe a hibába a mi egyházunk nem fog beleesni. Ennyire nyíltan politizálni már zavaró volt számomra. Nem a kérdés fontosságát vitatom, hanem az egyházak részvételét a politikai kérdésekben és azt, hogy ha nem megy el valaki szavazni azt már bűnösnek titulálják. Ez a bűn elég új értelmezése számomra. Miért van erre szükség?

Most érkeztem vissza Budapestről. A Gita Jayantira 250 Gitát sikerült szponzoráltatnom. Sajnos a legtöbb Indiai most utazik külföldre. Nem értem az okát, hiszen most jön még a karácsonyi szezon. De talán azért mert nagykereskedők és az árujuk legnagyobb részét már eladták. Sok indiaival nem tudtam találkozni, de januárra megbeszéltem még jó néhány találkozót.