A lelki tanítómesterem tegnap mesélte, hogy az egyik Istentestvére, Bhakti-tirtha Maharaja hamarosan elhagyja a testét. Mostmár teljesen elvonult a világtól és csak a Krisnával való kapcsolatára koncentrál.
Ha egy bhakta ilyenről hall, akkor automatikusan elkezd magáról gondolkozni, hogy mennyire van ő felkészülve az élete végső leckéjére, a halálra. A halálra nincs főpróba, és nagyon szigorúak a vizsgabiztosok. Erre a pillantra kell készülnünk egész életünkre.
A mai nap ebben a hangulatban japáztam, próbáltam még figyelmesebb lenni. Az anyagi világba semmivel jöttünk és semmivel megyünk. Az egyetlen dolog, ami megmarad, az az Istennel való kapcsolatunk. Fontos, hogy ez minél fejlettebb, érettebb legyen. Akkor a halállal járó “kellemetlenségeket”, fájdalmakat – bár jelen lesznek, mint végső tisztulás – könnyebb elviselni.