A Puriban lévő vendégház mellett volt egy bolt, ahol rendszeresen meg szoktam venni a szükséges dolgokat: vizet, szúnyogriasztót, stb. Mindig többen ültek a boltban, s ahogy itt lenni szokott ez volt a családi üzlet. Később kiderült, hogy 4 testvér dolgozott itt, ők osztoztak a feladatok között és az árusítást is így szervezték. Eleinte csak a szokásos kapcsolat volt közöttünk. A tipikus eladó-vásárló. De ez az egyik nap megváltozott. Segítségre volt szükségem, mert a bhakták érkezésekor rá kellett jönnünk, hogy néhány dolog még hiányzott. Nem volt elég víz, poharakat kellett még beszerezni, mert azt nem adtak nekünk és a prasadam szállításában sem akartunk késő este teher riksást (ez teherhordásra kifejlesztett riksa) keresni. De a szervezés Indiában persze komoly kihívás. Az egész úgy kezdődött, hogy kértem tőlük 20 db 5 literes vizet. Persze ezt nem értették, és azt hitték, hogy 2 db kell. Aztán végül kiderült, és akkor lelkesen elkezdtek szervezkedni. Felpergettem az életüket. És ez volt, ami áttörte a falat. Ekkor elkezdtünk beszélgetni és ekkor mutatkoztunk be egymásnak. Ott voltak mind a négyen. Mondták, hogy ők a „four brothers”. Ezek után ők segítettek a poharak beszerzésében és a riksa rendelésben is. Nagyon örültek, hogy szolgálatot ajánlhattak és, hogy megismerhettek bennünket. Végül én lettem a 5th brother, azaz a tiszteletbeli 5. testvér. Azután többször beszélgettünk még, sőt még behívtak, hogy nézzem a krikett meccset is – ami Indiában az egyik legnagyobb izgalom, ami az egész országot a tv-hez köti. Bár aztán kifejtettem, hogy nem érdekel, de ekkor is beszélgettünk egy jót.
Szóval mostmár Puriban van 4 fiútestvérem is. 🙂