Délután megnéztem a Schindler listája filmet. Krisnásoknál nem szokás mozizni, és most én is magyarázkodhatnék, hogy nem szoktam, ami így is van, de ezt megkaptam valakitől és sok “jót” hallottam róla.
Kb 10 éves film és a holokausztról szól. Elgondolkodtatott, hogy mire nem képesek az emberek és, hogy mennyire ki lehet belőlünk hozni az állatot. Az előítéleteket magasra emelve egy őrült vezetővel több millió embert meg lehet öletni és még maj’ mindenki lelkes rá és mindez még „természetes” is. Egy emberben pedig feléled a szánalom, s a teljes vagyonát erre költve megment a tömegből 1200 embert. Akiket kezdetben igazából csak azért favorizált, mert a meggazdagodását segítették és olcsó munkaerő voltak. Később azonban már csak a szánalom és együttérzés motiválta. Mit érezhettek/nek azok az emberek, akik így élték túl ezt az egész tortúrát? Mennyire hálásak lehetnek annak, aki megmentette őket. Egy kicsit én is elérzékenyültem rajta.
A film végén felsorakoztak a ma is élő lista tagok, de már elég öregek. Túl éltek egy terror időszakot és azok az emlékek (borzadalmak és élmények) mélyen a szívükben élnek.
A lélek szempontjából viszont még nincsennek készen. Hamarosan elhagyják a testüket. Ezt sajnos nem tudják kikerülni. A lelki értékekről még nem kaptak képzést, s arról sem, hogy most mit kellene tenniük. Figyeltem, hogy a „hagymás” bejegyzésemre nem reagált senki. Viszont kíváncsi vagyok, hogy milyen gondolatokat váltott ki belőletek. Az biztos, hogy elég mély volt és, hogy csak este jött az ihlet, hogy megírjam, s csak, ahogy jöttek a gondolatok begépeltem, s nem szerkesztettem. Szóvál várom, hogy mit gondoltok róla?