Tegnap volt a somogyvámosi játszóter átadó ünnepsége. Somogyvámos egy kb 800 lakosú, zsákutca falu, mivel innen már nem lehet tovább jutni sehova. Ennek a külterületén van Krisna-völgy. Amikor idejöttünk kihalóban volt, hiszen nagyobb volt az elhalálozás, mint a születés, és a fiatalok a perspektíva hiányában elköltöztek innen. A polgármester (Hanzel Laci bácsi, a tojáspatkolás “Leg” embere) nyitott szelleme volt az, amelyen keresztül ez az irány megfordult. Amikor 1993-ban először megkerestük elmondtuk neki, hogy egy indiai kulturális központot akarunk itt megvalósítani. Amikor elmeséltük a terveinket, akkor csak csodálkozott és azt gondolta, hogy jó fantáziánk van. A tavalyi “10 éves Krisna-völgy” ünnepségen itt volt több száz VIP, s elérzékenyülve mondta előttük, hogy “hát ezek tényleg megcsinálták, amit akartak. És még mennyi tervük van!”
A tegnapi ünnepségre nagyon komoly felhajtást szerveztek. Mindenféle VIP ember eljött a megyéből, utcabál is volt, meg nagy csinnadratta. Sőt, este még tüzijáték is.
Elgondolkoztam rajta, hogy egy városban, vagy mondjuk a fővárosban, Budapesten, minek kell ahhoz történnie, hogy összehozza az embereket. Ott egy ingyenes Sting koncert vagy egy politikai párt ünnepsége az. Itt elég egy játszótér átadása. Ezt itt legalább értékelik.
Két külön világ egy kicsiny országban.