A Krisna-völgyben tanuló gyerekek képzését a helyi tanárok végzik. Magántanulók a szomszéd faluban lévő iskolában, s oda járnak be vizsgázni. Az átlag tantárgyak mellett magas óraszámban tanulják a Krisna-tudat alapjait. Most volt egy gyűlésem, amelyben arról volt szó, hogy az egyik gyerek „discalculia”-val szenved. Ez nagyon szép szó, ami leegyszerűsítve annyit tesz, hogy nehézségei vannak a matematika tanulással. Ott is az osztással. Több hasonló jellegű tanulási „betegséget” neveztek meg az elmúlt időszakban. Ilyen pl. a dyslexia, amikor az ember nehezen tanul meg olvasni. Ahogy hallottam komoly vita zajlik arról, hogy mi az oka ezeknek a „betegségek”-nek. Az egyik nézőpont szerint az oktatási módszerekkel van a gond. Elég technikai, de vannak, akik az olvasási nehézségek egyik okaként a képolvasást tekintik. Amikor az olvasást nem szótagolással tanulja meg az ember, hanem képeket és szavakat kötnek össze. Ami egyszerű az olyan nyelveknél, ahol nincsenek ragok (pl az angol). De problémaként felvetik, hogy azok a gyerekek, akik így tanultak magyarul olvasni, sokszor lehagyják a ragokat, mert nem szöveget olvasnak, hanem „képeket” látnak. Amikor diagnosztizálják, akkor az a következménye, hogy a gyerekek nem kapnak osztályozást abból a tárgyból.
Érdekes felvetések. Persze laikus vagyok ebben a témában, de azt hiszem, hogy nem véletlenek ezek a felvetések.